Magyar Szuperhős Mesék 3. - A kalandok folytatódnak

Remélem már eléggé beleégett a köztudatba, hogy létezik ez a kiadvány, és nagyon kevesen vannak akik csak most szereznek tudomást a létezéséről. A tavaly indult magazin immár a harmadik számánál tart. Az eladási adatokról nem tudok semmit, de észrevehető a folyamatos fejlődés a lapon, a kőbe vésett szigorú alapok mellett.
Az előző számtól nem csak a Képes krónikák (azaz egész oldalas illusztrációval ellátott történetek) foglalnak helyet a MSZM lapjain, hanem a képregény is örök helyett kapott. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezzel az ábrázolási formával csak hozzátesznek az alkotók a vizuális élményhez. Nem túl kevés, és nem is túl sok van belőle. Személy szerint nekem ez a néhány oldalas képregény kielégíti az efféle szükségleteimet olvasás közben, hogy ne csak főként a képzeletre, de a vizuális élményre is hangsúly kerüljön.
Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár újabb kalandok elé néznek, mindez persze a megszokott környezetben zajlik, és újabb karakterek bevonásával.
    Az új helyszín, melyet az alkotók ismét a legmagyarosabbra szabtak: a kőbányai pincerendszer. Ezeknek a magyar színtereknek az átültetése ebbe az elképzelt történetfolyamba a címből kiindulva természetesen szükségszerű, de úgy tűnik a készítőkben még mindig vannak rejtett tartalékok, és az ismétlések helyett hozzák folyamatosan az új területeket. Egyrészt ezektől lesz kerek egész ez a magyar magazin, másrészt ez a folyamatos terjeszkedés mindig bővíti a Magyar Szuperhős Mesék világát. Nekem ezek a helyszínek folyamatosan mosolyt csalnak az arcomra, de félreértés ne essék; nem azért mert oly nevetségesek lennének. A kiadvány indulása óta kellő gyermeki izgalommal képzelem el ezeket, és hála az alkotóknak; képes vagyok mindegyiket teljes egészében ennek az elképzelt világnak a mintájára szabni a képzeletemben.

Megjelenik egy újabb gonosztevő, aki a Sötét Bajnok nevet kapta. Az előző két számtól eltérően, ebben a történetek között szorosabbra vették a kapcsot az írók. A közös pont pedig ez az újdonsült karakter. Az újító szellem megint csak érzékelhető. Talán ezt tartom a legpozitívabbnak az újság fennállása óta. A folyamatos frissítés megalapozza azt a hangulatot, ami egyenesen ellensége az unalom táptalajának. De visszatérve a bekezdés elejéhez; Maró Feró után nyugtázom, hogy megvan a második kedvenc gonosztevőm a Sötét Bajnok személyében. Az illegális küzdőversenyeket szervező ambiciózus figura uralkodni akar, és rövidtávú tervei közé tartozik, hogy átveszi az ország irányítását! A kiadványhoz végképp passzol ez a becsvágyó figura. Imádom a Magyar Szuperhős Mesékben, hogy a harmadik szám alkalmával is tudnak olyan karaktert hozni számunka, akit teljesen más célok vezérelnek, de szigorúan maradnak az eredeti magyaros koncepciónál. 

A sötét bajnok mellett szintén vadonatúj (vendég)szereplő Mátyás királyunk. Ismét izgalmas történelmi személlyel bővült a paletta. Az igazságtevés természetesen nem marad el. Az első történet végén sikeresen megmenti a helyzetet.

Előkerül a második számban említett vadkanos tőr, melyet Szél Szelemér rabolt el a Nemzeti Múzeumból, de menekülés közben a Dunába ejtette néhány egyéb műkinccsel együtt. Őszintén szólva teljesen megfeledkeztem róla, de a készítők egyetlen részletet sem hagynak veszni hagyni és nyilván minden apróság a közelgő kiadások egyik szükséges kelléke. Nem csekély okból kifolyólag, minthogy a tőr mágikus ereje hozta létre a Sötét Bajnokot. A bandita születését a képregényoldalakon olvashatjuk. A történet igen érdekes. Meglepő fordulat következik.

A harmadik történet, "A hőskor vége" az eddigi legkomolyabb végkifejletet produkálja. A cím alapján nem is tudunk talán más dologra gondolni, minthogy valamelyik szuperhős meghal. Az ilyen sajnálatos dolgok a képregényvilágban is gyakran jelentkeznek, de hamar kiderül, hogy az adott szuperhős valójában nem halt meg, esetleg feltámadt, vagy más okból kifolyólag kelt új életre. A cím vészjósló jelentése, és az előbb leírt néhány sorom jelen esetben magáról Hungária Kapitányáról szól. A spoilertől eltekintek. Nem célom, hogy bárki előtt is felfedjem a harmadik füzet végét, de szerintem ez az eddigi legepikusabb történet a Magyar Szuperhős Mesék eddigi fennállása óta. Felvetődhet számtalan kérdés a folytatást illetően, de a negyedik szám nyilván mindenre választ fog nyújtani.

A tanító "Tudtad-e" kiegészítések a lapok alján, vagy a képregényoldalak kockái között most sem maradtak el, és a történethez hozzátéve, valamint a fiatalságot tanítva a történelemre továbbra is hasznosak.

Ahogy már azt említettem, a fejlődés minden egyes újabb kiadványban érzékelhető, és egyértelműen csak javuló tendencia jellemzi. Az én ismertető posztjaimon kívül is számos véleményező írás jelent meg a neten erről az újságról, és úgy tűnik, hogy a készítők minden egyes tanácsra, illetve meglátásra figyelve hasznosítják a pozitív és negatív kritikákat. A harmadik lappal is sikerült a fejlődés. Egy szembetűnő hibája viszont jelentkezik a kiadványnak (itt kizárólag a 3. számra gondolok), legalábbis számomra. A szlengek használata hozzátartozik a mai fiatalok ábrázolásához, bár lehetne ezt úgy hiszem másként is. Néhol úgy érzem egy kicsit túlzásba vitték az írók. 23 éves vagyok, és amikor ezeket olvasom, akkor egy pillanatra megállok. Egy nagyrészben gyermekeknek szánt magazinban az ilyesmit talán egy csöppet vissza kellene fogni. A fiatalok tanítására szánt sorok között ugyanis az ilyen kifejezések kissé illúzió rombolóak lehetnek, és a szülők sem örülhetnek nekik túlságosan. Alapvetően tényleg csak apróságokról van szó, így talán csak nekem volt feltűnő az az egy-két szó.

A borító csodaszép grafikáját egy Döme Zsófia nevű leányzó készítette, ahogyan az első, A Sötét Bajnok viadala című történet illusztrációit is. Az igényes, digitálisan elkészített szabadkézi rajz újabb példáját glorifikálhatjuk. Az erős fekete kontúrok alkalmazása, és a gazdagon árnyékolt színezés nagyon tetszik.

Természetesen ehhez a számhoz is jár egy vadonatúj egy perces képregény (A zsugorított szemét rejtélye címmel), ahogy azt már megszokhattuk. Nem tudom egyedül vagyok-e vele, de nekem ezek a néhány kockás képregények teljes mértékben hozzátesznek az újságban olvasottakhoz és mintegy apró kiegészítést funkcionálnak a történetet tekintve. A készítők részéről hatalmas ötletnek tartom ezeket az ingyenes kiadványokat. Promóció szempontjából sem elhanyagolható a mivoltuk, de úgy hiszem méltóképp illik a Magyar Szuperhős Mesék újító összességéhez.

A történet hát halad tovább nemsokára a negyedik számmal, újabb izgalmakkal és rejtélyekkel övezett útját. Hungária Kapitánya sorsát sajnos előre megjósolni lehetetlenség, de azért hiba lenne már most belenyugodni a sorozat kulcsfigurájának halálába. Mondhatom, hogy az egyik legjobban várt folytatás mindenképpen a negyedik szám lesz.

Magyar Szuperhős Mesék - Itt a második szám!

Megérkezett hát a Magyar Szuperhős Mesék második száma, mely az elsőhöz képest sokkal magasabbra tette a mércét, és újdonságokkal bővült. A megkezdett 'Képes Krónikák' továbbra is magját képezi a lapnak, de az első számtól eltérően, itt 3 helyett kettőt kapunk ebből az egyedi formából. Nem kell elkeserednünk, ugyanis legnagyobb újításként egy 7 oldalas képregény is helyett kapott benne! Már magában az érdekes volt az előzőnél, hogy minden történetet más grafikus illusztrált, de azt, hogy néhány képregény oldallal egészítsék ki az eddigieket, hatalmas újításnak tartom!
Hogy mi történt az előző füzetben? Megismerkedhettünk két elszánt magyar szuperhőssel (Harcsa Huszárral, valamint Hungária Kapitányával), és eredettörténetükkel. A két szuperhős egymásra talált, és együtt felvették a küzdelmet a veszedelmes Vérpuli ellen.
A Magyar Szuperhős Mesék hazaszeretete újfent meglátszik minden egyes oldalon, de ezúttal egy vendégszereplő is tiszteletét teszi az első történetben, aki nem más, mint Toldi Miklós! Abban egyetértünk, hogy Toldi szerepe elég fontos az irodalomban, azon viszont vitatkozhatnánk, hogy vajon valós történelmi személy volt-e. A választás mindenesetre rendkívül jó. A karakter beépítése a Képes Krónikák világába úgy gondolom sikeresen megtörtént. Szövegei fennköltek, és régies stílusban íródtak. Ez nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a figura az legyen aki, így Szilágyi Dénes Tibor, és Medla József László munkája elsőrangú lett. Erre még rátesznek egy lapáttal (persze szigorúan csak jó értelemben véve) Fábián Péter grafikái, melyek úgy illusztrálják nekünk Miklóst, mint ahogy azt Arany János verseiből, és korabeli történetekből megismerhettük és elképzelhettük. Rajzainak erős és szálkás vonalvezetése jól illik az első történethez, és a személyes kedvencem lett. Kicsit komor, de ugyanakkor a sztorihoz különösen passzoló illusztrációkat készített. Ő rajzolta meg az eddigieket tekintve (gyermek szemmel nézve) talán a "legfélelmetesebb" gonosztevőt a Magyar Szuperhős Mesék történetében. A Maró Feró névre keresztelt alvilági hulladékkirály roppant nagy kedvencem lett. A megrajzolás tekintetében főleg, a leírtak alapján pedig mindenképpen.

Nem hanyagolhatók el a rajzokban található rejtett apróságok sem, mint például Toldi Miklós övcsatján a Malomkő, melyet megmosolyogtam és ezzel Arany' verseire emlékeztem. És persze most sem maradtak el az apró történelem leckék, melyek helyszínek/személyek bemutatását tűzték ki célul az adott oldal alján lévő apró betűs részben. Ezek a tanító jellegű dolgok ennek a számnak is kulcsfontosságú részletét képezik, és szerintem szükség is van rájuk. A fiatalabb korosztály egyszerre szórakozik és tanul.
     A bevezetőben említett 7 oldalas képregény meséli el a második történetet az magazinban, melyhez a rajzokat Létai Márton készítette. Az ő munkája az első szám harmadik története, a Veszedelmes Vérpuli, melyhez szintén ő járult hozzá grafikáival. A stílusa rendkívül egyedi. Illik a figurákhoz ez a kidolgozás. Nagyon remélem, hogy a képregényt, mint ábrázolási formát megtartják a készítők a jövőre nézve, ugyanis szerintem nagyon jól sikerült! A Magyar Szuperhős Mesék egyperces képregényei is hatásosak voltak, így már mérget lehetett volna rá venni, hogy működni fog ez a magazin oldalain is. A történelmi tanok itt is jelen vannak, méghozzá egy "Tudtad-e?" formában. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire beleégett az összképbe, és mennyire hasznos lehet a fiatal korosztály számára. A képregény nem mondható rövidnek azt tekintve, hogy egy történet 14 részes, és gondolom ez egyfajta tesztként is értelmezhető a készítők szemszögéből nézve, de szerintem bátran növekedhet ez az oldalszám már amennyiben a kiadási költségek ezt megengedik. Rendkívül passzol a laphoz, és mondhatni a magját képezheti a jövőben.
A harmadik, és egyben utolsó történet Tachkov Professzorról szól, amint megakadályoz egy szabotázs akciót bázisán a Vérpuli segítségével. Az itt található rajzokat Vigovszky Rita készítette. Merőben más mint Fábián Péter, vagy Létai Márton munkái, ezért tartom én egyedinek ezt a kiadványt. A sötét színek ellenére mégis csalogatóan kedvesek a figurái.
     A második számhoz egy új egyperces képregény is készült "A fafejű műkincsrabló" címen, mely egy előzményt mesél el. A történetek között akad utalás erre vonatkozóan, így érdemes elolvasni.
A kiadvány korhatára 6+ -ról 10-re emelkedett, de persze csak a szövegek értelmezését figyelembe véve, melyet a készítők már a magazin elején kiemelnek. Toldi Miklós szövegei valóban értelmezésre szorulhatnak a gyermekek számára, de mindegyik történetben találhatóak hasonló részek, melyeket inkább a szülőnek ajánlott felolvasnia és elmagyaráznia csemetéjének.
A második felvonás újításai, és izgalmas történetei okot adnak rá, hogy továbbra is követhessük eme magyar hősök kalandjait, úgyhogy mindenképpen várom a harmadik számot is, ami már készül! Ősszel vadonatúj egyperces képregény érkezik, mely továbbra is ingyenes lesz, és ahogy a készítők ígérik; újabb történelmi vendégszereplő érkezik a Magyar Szuperhős Mesék oldalaira!

Magyar Szuperhős Mesék

"Budapest éjjeli utcáin egy természetfölötti szörnyeteg garázdálkodik, akit a hatóságok sem tudnak megállítani. Látva, hogy szükség van rájuk, Hungária Kapitánya a nemzeti szuperhős és Harcsa Huszár, a fiatal mutáns összefog a veszély megfékezése érdekében." Ezzel a bevezetővel kezdődik e viszonylag friss, és a magyar újságárusoknál egyedülálló lap. A dolog kiötlője nem más mint a fantasmania.hu online játékbolt. Aki úgy gondolja, hogy egy magyar felfogású képregényről van szó az némileg téved, de a kiadvány mégsem zsákbamacska! A borítóra rákerült a "Képes krónikák" felirat, melyből tudhatjuk, hogy a visszafogottan képregényes küllem mellett egy kicsit mással van dolgunk (és természetesen az újság címében olvasható 'Mesék' miatt is). A képes krónikák egy képes regényt takar, mely egyfajta átmenetet képez a képregény és a mesék között. Minden oldal szöveghez egy teljes oldalnyi illusztráció tartozik. Az újság 3 képes krónikát tartalmaz, melyben megismerhetjük hőseink, Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár születését, majd végül egy közös kalandjukba is belekóstolhatunk. Emlékeztek még a régi magyar mesekönyvekre? A Magyar Szuperhős Mesék jó nagyot merített ebből az elfeledett műfajból. A szövegek hangvétele kedves, barátságos, ami helytálló, ugyanis a borítóra  6+os karika került. A szövegek és az illusztrációk megállják a helyüket a felnőttek és a gyerekek számára is, amit azért valljuk be, nem kis feladat lehetett összehozni. Ez a lap tökéletesen gyermek barát. Agressziónak nyoma sincs, így talán a kissé konzervatív szülőknek sem lehet kifogásuk ez ellen az újság ellen.

Minden történetet más alkotó illusztrált. A 'Viharos nyár' című első történetet Pintér Márk, akinek szögletes stílusa tökéletesen megy ehhez a bevezetőhöz. Őt követi a sorban Slezák Diána, aki 'A víz és bűn szülötte' című epizódot rajzolta. Rá egyfajta karikatúrás megjelenésforma jellemző. Az apró részletekre figyelve vicces elemeket fedezhetünk fel rajzaiban. Végül, de nem utolsó sorban a harmadik rész rajzait Létai Márton készítette. Az ő stílusa nagy mértékben tartalmaz képregényes elemeket és többek között a borító is az ő munkáját dicséri. A művészek különböző stílusa, és a szöveg együtt egy olyan elegyet alkot, ami hamar megszerethető és egyedülállóvá teszi a kiadványt.

Nem mehetek el amellett sem, hogy az újság rengeteg magyar helyszínt és magyaros dolgot vonultat fel. A készítők részéről ez egyfajta tisztelgésként és pozitív magyar hozzáállásként is értelmezhető. A fiatalabb korosztály számára egyszerre tanító jellegű és szórakoztató lehet. Izgalmas, és emellett apróságoknak tűnő, de annál fontosabb üzeneteket tartalmaz illemtanról, a mostani Magyarországról, emberekről, állatokról és miegymás. Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár sztorija is rettentően megindító lehet ha az ember mélyebbre ás a szövegekben. A gyerekek részéről ezek az elemek is tanító jellegűek, az idősebbeknek pedig sok minden felnyithatja a szemét. A mostani magyarországi helyzetből (melynek nem egy eleme teljesen aktuális) és a fantáziavilágból is egyaránt merítenek az alkotók. Az ironikus apróságok teszik egyedivé.
A harmadik történet befejezését követő lapon azt írják a készítők, hogy a második szám megjelenéséig apró meglepetésekkel várnak weblapukon. Ezt be is váltották többszörösen is. A Facebook oldaluk is nagyon aktív, és mindig valami apró érdekességgel készülnek. Karakterterveket osztanak meg, új információkat, érdekes előzetes képeket. Utóbbit főleg annak apropóján, hogy megjelent egy ingyenes egyperces képregényük is, főszerepben természetesen Hungária Kapitányával és Harcsa Huszárral. A rajzokat Pintér Márk jegyzi, a szöveget és a történetet pedig változatlanul a kiadásért és szerkesztésért felelős Szilágyi Dénes Tibor, valamint Medla József László írta. Ez a kis ingyenes apróság betekintést enged magyar hőseink egy újabb kalandjába, mely ezúttal képregényes formát öltött. Ezt a kiadványt beszerezhetitek teljesen ingyen a Fantasmania bemutatótermében (1082, Budapest, Vajdahunyad u. 32), vagy ha megrendelitek a Magyar Szuperhős Mesék első számát, akkor ajándékba kapjátok.
Ami engem illet, nagyon érdekesnek találtam ezt, és örülnék neki ha a második számba is belecsempésznének néhány képregényes oldalt.
Várom a következő számot, amiben már hőseink eredettörténetét elhagyva két történetnyi hely szabadul fel a megkezdett kalandok folytatására. A kiállítás gondolom a Képes Krónikák elnevezéshez hűen nem változik.
Úgy gondolom, hogy a Magyar Szuperhős Mesék egy egyedi műfajt teremtett, ami teljesen szerethető. Eleinte még szokatlan volt ez a mesekönyv szerű megoldás, de hamarosan belemerültem és átadtam magam a történetnek. Az 52 oldalas első szám A/4-es méretben jelent meg és reméljük megtartja jó szokását. A nemzetnek kellett egy szuperhős. Kaptunk belőle kettőt is, és tökéletesen illenek a magyar környezetbe.