Megjelent a Batman második száma!

Remélem mindenki értesült már róla, hogy Batmant újból az újságárusok polcán köszönthetjük. A Kingpin kiadó immár a második számmal jelentkezik. Bizony, eltelt két hónap. A mai napon első teendőm között volt elbattyogni az újságárushoz és beszerezni ezt a kiadványt. Mit ne mondjak...nagyon vártam már. Azoknak, akiknek még nem volt szerencséjük az első füzethez nem szeretnék spoilerrel szolgálni, de az nem titok, hogy két külön sorozat, a Grant Morrison féle Batman és fia, valamint a Gotham City: Ragadozók közvetlen folytatását olvashatjuk oldalain. Az események csak most kezdenek beindulni. A kiadó részéről remek választásnak bizonyult mindkét sorozat. A Batman sztorit régebben csak angolul olvastam néhány szám erejéig, de így már a magyar kiadás az elsődleges számomra. A 48 oldalas füzet mindkét történetével magas színvonalat képvisel. A Ragadozók azoknak lehet érdekesebb talán, akik követték a Zöld Íjász sorozatot, de előtte nem ismerték a szuperhős kalandjait. Sok háttérinfóval szolgál pl. a Fekete Kanáriról.

Magyar Szuperhős Mesék

"Budapest éjjeli utcáin egy természetfölötti szörnyeteg garázdálkodik, akit a hatóságok sem tudnak megállítani. Látva, hogy szükség van rájuk, Hungária Kapitánya a nemzeti szuperhős és Harcsa Huszár, a fiatal mutáns összefog a veszély megfékezése érdekében." Ezzel a bevezetővel kezdődik e viszonylag friss, és a magyar újságárusoknál egyedülálló lap. A dolog kiötlője nem más mint a fantasmania.hu online játékbolt. Aki úgy gondolja, hogy egy magyar felfogású képregényről van szó az némileg téved, de a kiadvány mégsem zsákbamacska! A borítóra rákerült a "Képes krónikák" felirat, melyből tudhatjuk, hogy a visszafogottan képregényes küllem mellett egy kicsit mással van dolgunk (és természetesen az újság címében olvasható 'Mesék' miatt is). A képes krónikák egy képes regényt takar, mely egyfajta átmenetet képez a képregény és a mesék között. Minden oldal szöveghez egy teljes oldalnyi illusztráció tartozik. Az újság 3 képes krónikát tartalmaz, melyben megismerhetjük hőseink, Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár születését, majd végül egy közös kalandjukba is belekóstolhatunk. Emlékeztek még a régi magyar mesekönyvekre? A Magyar Szuperhős Mesék jó nagyot merített ebből az elfeledett műfajból. A szövegek hangvétele kedves, barátságos, ami helytálló, ugyanis a borítóra  6+os karika került. A szövegek és az illusztrációk megállják a helyüket a felnőttek és a gyerekek számára is, amit azért valljuk be, nem kis feladat lehetett összehozni. Ez a lap tökéletesen gyermek barát. Agressziónak nyoma sincs, így talán a kissé konzervatív szülőknek sem lehet kifogásuk ez ellen az újság ellen.

Minden történetet más alkotó illusztrált. A 'Viharos nyár' című első történetet Pintér Márk, akinek szögletes stílusa tökéletesen megy ehhez a bevezetőhöz. Őt követi a sorban Slezák Diána, aki 'A víz és bűn szülötte' című epizódot rajzolta. Rá egyfajta karikatúrás megjelenésforma jellemző. Az apró részletekre figyelve vicces elemeket fedezhetünk fel rajzaiban. Végül, de nem utolsó sorban a harmadik rész rajzait Létai Márton készítette. Az ő stílusa nagy mértékben tartalmaz képregényes elemeket és többek között a borító is az ő munkáját dicséri. A művészek különböző stílusa, és a szöveg együtt egy olyan elegyet alkot, ami hamar megszerethető és egyedülállóvá teszi a kiadványt.

Nem mehetek el amellett sem, hogy az újság rengeteg magyar helyszínt és magyaros dolgot vonultat fel. A készítők részéről ez egyfajta tisztelgésként és pozitív magyar hozzáállásként is értelmezhető. A fiatalabb korosztály számára egyszerre tanító jellegű és szórakoztató lehet. Izgalmas, és emellett apróságoknak tűnő, de annál fontosabb üzeneteket tartalmaz illemtanról, a mostani Magyarországról, emberekről, állatokról és miegymás. Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár sztorija is rettentően megindító lehet ha az ember mélyebbre ás a szövegekben. A gyerekek részéről ezek az elemek is tanító jellegűek, az idősebbeknek pedig sok minden felnyithatja a szemét. A mostani magyarországi helyzetből (melynek nem egy eleme teljesen aktuális) és a fantáziavilágból is egyaránt merítenek az alkotók. Az ironikus apróságok teszik egyedivé.
A harmadik történet befejezését követő lapon azt írják a készítők, hogy a második szám megjelenéséig apró meglepetésekkel várnak weblapukon. Ezt be is váltották többszörösen is. A Facebook oldaluk is nagyon aktív, és mindig valami apró érdekességgel készülnek. Karakterterveket osztanak meg, új információkat, érdekes előzetes képeket. Utóbbit főleg annak apropóján, hogy megjelent egy ingyenes egyperces képregényük is, főszerepben természetesen Hungária Kapitányával és Harcsa Huszárral. A rajzokat Pintér Márk jegyzi, a szöveget és a történetet pedig változatlanul a kiadásért és szerkesztésért felelős Szilágyi Dénes Tibor, valamint Medla József László írta. Ez a kis ingyenes apróság betekintést enged magyar hőseink egy újabb kalandjába, mely ezúttal képregényes formát öltött. Ezt a kiadványt beszerezhetitek teljesen ingyen a Fantasmania bemutatótermében (1082, Budapest, Vajdahunyad u. 32), vagy ha megrendelitek a Magyar Szuperhős Mesék első számát, akkor ajándékba kapjátok.
Ami engem illet, nagyon érdekesnek találtam ezt, és örülnék neki ha a második számba is belecsempésznének néhány képregényes oldalt.
Várom a következő számot, amiben már hőseink eredettörténetét elhagyva két történetnyi hely szabadul fel a megkezdett kalandok folytatására. A kiállítás gondolom a Képes Krónikák elnevezéshez hűen nem változik.
Úgy gondolom, hogy a Magyar Szuperhős Mesék egy egyedi műfajt teremtett, ami teljesen szerethető. Eleinte még szokatlan volt ez a mesekönyv szerű megoldás, de hamarosan belemerültem és átadtam magam a történetnek. Az 52 oldalas első szám A/4-es méretben jelent meg és reméljük megtartja jó szokását. A nemzetnek kellett egy szuperhős. Kaptunk belőle kettőt is, és tökéletesen illenek a magyar környezetbe.

McFarlane Toys - Walking Dead Diorama kollekció karácsonyra

A Walking Dead sokak számára csak egy televíziós sorozat, és az elmúlt évek egyik legsikeresebb szériája, mégis én inkább a képregényes mivolta miatt írok róla. A képregénysorozatot Todd McFarlane kiadója, az Image viszi, de emellett (amiről már korábban írtam egyszer) kiemelkedő fontosságú lehet McFarlane Toys névre keresztelt cége, mely főként akciófigurák gyártására adta a fejét. A minőség kiemelkedő világ szinten, és naná, hogy a Walking Dead akciófigura kollekciója is nekik köszönhető. Ezúttal a figurákhoz tartozó diorámákat fognak készíteni, ami mutatós kellék lehet a polcon azoknak akik rendelkeznek már WD figurákkal. Előzetesen csak néhány kép látott napvilágot, melyeket maga a mester tett közzé, és az már látható, hogy egyedi megközelítésből oldotta meg a diorama kérdést. A merev, egybe öntött formák helyett lego szerű elemekből rakhatjuk össze kedvenc helyszíneink töredékét. Tartozik mindehhez egy eredeti megjelenés, de akár saját elképzeléseinknek is teret adhatunk, persze ez nyilván korlátozott a fix darabok miatt. Úgy gondolom ismét sikerült valami eredetit alkotniuk. Hasonló megvalósítással még nem találkoztam diorama szinten. A megjelenés még sajnos elég messze van, de karácsonyra már megvásárolhatja minden érdeklődő. Egyéb információk sajnos nincsenek a szettekről. Még az is elképzelhető, hogy csak korlátozott példányszámban lehet majd hozzájuk jutni. Ez gyakran előfordul a cégnél.

Hawkeye vs. Deadpool - Gerry Duggan új minije

Noha félreértés ne essék, a kép még nem a készülő Hawkeye vs. Deadpoolból minisorozatból van, hanem a Dark Reign: Deadpool 12. számából, de ezzel úgy látszik le is lőttem a poént...
A Marvel csapata, de pontosabban az ötletgazda Gerry Duggan, és Matteo Lolli mint rajzoló, egy érdekes, 5 részes minisorozat megalkotásán fáradozik jelen pillanatban.
Deadpool mindig is népszerű karakter volt, és egyre többen szeretik meg napról napra, de valljuk be; Hawkeye a "Bosszúállók" film nélkül még mindig le lenne maradva egy kevéssel. Így hát Sólyomszem  felemelése céljából, és Deadpool megunhatatlan személyének magasabb szintekre emeléséből fog megszületni ez a sorozat. Matteo szabad kezet fog kapni, így bármilyen rajztechnikát bevethet. Deadpool ábrázolását már láthattuk a Deadpool: Classics Killustrated kapcsán, így biztosra vehető, hogy elrontani semmit nem fog!
A versus képregények természetesen előkelő helyet foglalnak el a képregényiparban, de sajnos néhány esetben nem azt a hatást érik el, amit reprezentálni szeretnének velük az alkotók. Tehát, a rajzok már úgy néz ki zsebben vannak, már csak Gerryn áll a sor, hogy megfelelő történetet rittyentsen hozzá. Azt nyilatkozta, hogy Hawkeye esetében olyan meglepetésekre/újításokra számíthatunk, amit eddig a karakter pályafutása során senki sem tapasztalhatott, így rendkívül kíváncsivá tett. Az első füzet, ősszel, Halloweenkor fog megjelenni. Remélem ti is kíváncsian várjátok. Előrendelni még nem lehet, de ami késik nem múlik.

Képregények videojátékban 3.rész: A 90'-es évek Nintendo korszaka, végül vegyesen!

Ismét itt a 'Szuperhősök videojátékban' rovat ahogy megígértem, és egyben a klasszikus Nintendo és a Super Nintendo játékok bemutatásának befejező része. Itt igyekeztem írni a "maradék"(bár azért idézőjelben mert elég csúnya kifejezés rá) képregényes témájú játékról vegyesen. A NES és SNES játékok bemutatásának ez az utolsó része. Bekerült ide minden olyan képregényes témájú játék amiről úgy gondolom érdemes volt írnom és van valamilyen képregényes történelmi jellege. Előre is elnézést attól akit ez érzékenyen érintene, de kihagytam néhány olyan játékot, mint például az Asterix, vagy Snoopy. Úgy gondoltam, hogy ezek a játékok talán nem lesznek annyira érdekesek, így megemlítem őket ugyan, de ismertetőt nem írok róluk. A statisztikákat tekintve eddig népszerű lett ez a kezdeményezés, így bátran folytatom majd a sort további platformokat és játékokat bemutatva. Viszont maradjuk egyelőre a témánál. Íme hát néhány gyöngyszem:

Teenage Mutant Ninja Turtles (1989) -NES Nos, ki nem ismerné hát kedvenc teknőceinket, akik bizony mutáns ninja teknősök, még ha a magyar fordítás meg is feledkezett a mutáns kifejezésről. Pályafutásuk 4 évvel korábban, 1984-ben kezdődött képregényként, de maradjunk most inkább a játéknál. Bizony, a kilencvenes évek előtt egy esztendővel bizony még nagyon kezdetleges volt a kidolgozás a Nintendo játékokat tekintve, mégis kihoztak ebből a játékból mindent amit tudtak, és az akkori teknőc rajongók végre élvezhették vizuálisan is a ninják kalandjait. A bejelentkező képernyőn bemutatásra kerül mind a négy kedvenc és természetesen kultikus fegyverük is velük együtt néhány másodpercben majd a Push Start után mér bele is csaphatunk a lecsóba. Remek kis akciójáték. Az, hogy az elején nem tudunk választani négy kedvencünk közül ki van küszöbölve azzal, hogy egyes pályarészek után már folytatjuk bármelyik karakterrel. A játékidő elég sok ahhoz képest, hogy régi játék. Körülbelül 2 órámba került végigjátszani ahhoz képest, hogy néhányszor meghaltam közben.

Teenage Mutant Ninja Turtles -Arcade Game (1989) -NES Ez egy eredetileg játéktermi játéknak tervezett, de később klasszikus Nintendora kiadott TMNT játék. Az Arcade Game kifejezés egyértelműen utal erre, ugyanis ez volt a játéktermi, kisebb kihívást nyújtó és pörgősebb, rövidebb játékok elnevezése. A játéktermi változat megjelenésének köszönhetően megjelennek a játékban olyan elemek, mint rövid, de valódi átvezető animációk, valamint normális tiszta zene mindenféle torz midi hangzás nélkül. Itt már játszhatunk másodmagunkkal is, és egyszerre apríthatjuk a ránk támadó ninjákat és egyéb ellenségeket. A játéktermes változatban elviekben akár 4-en is játszhattak egyszerre. A 2db NES kontroller ezt sajnos nem teszi lehetővé. Azt hiszem ez a játék sokkal komolyabb mint elődje, hiába a gyors játékmenet és rövid végigjátszási idő. Csak egyedül játszottam, de egyszer szívesen kipróbálnám a kétjátékos módot is.

Garfield: A Week of Garfield (1989) -NES Nyilván azt gondoljátok, hogy milyen gonosz vagyok, hogy Snoopyt és Asterixéket kihagytam a sorból, bezzeg Garfield mégis befért ide. Valamilyen szinten igazat is kell adnom ezért, de úgy éreztem ezzel tartozom Garfieldnak, még ha nem is vagyok egy hatalmas rajongó. Maga a játék elég gyenge, bár okozhat kellemes pillanatokat. Magát a vörös macskát irányítjuk. Elég furcsa, hogy akár egy aprócska pók miatt is kiírhatja a játék a Game Over-t. Baromi idegesítő ez a játék, és abszolút nem ajánlanám Garfield rajongóknak. Egyfajta elrettentő példaként írtam róla pár sort. Eléggé meggyalázzák ezzel a japánok kedvenc lusta macskánkat. Lényegében mindenféle állat fölött kell ugrálnunk és valamilyen golyókkal kell őket ártalmatlanná tennünk őket. Arra sajnos nem sikerült rájönnöm sehogy sem, hogy mégis mik lehetnek ezek a golyók amiket Garfield a tenyeréből dobál. Kérlek titeket ne játszatok ezzel soha.

Teenage Mutant Ninja Turtles III: The Manhattan Project  (1992) -NES Itt egy újabb teknőc játék, amely előző része nem ezen a platformon jelent meg, így elég furcsa. A játék egy igen hosszú bevezető animációval kezdődik, mely elég szokatlan, de annál pozitívabb élményt nyújt, mert hát az ilyen játékoknál egyáltalán nincs megszokva ez a hosszúra húzott Opening. Egyedül és ketten is játszhatunk. A zene borzasztó, de a grafika legalább teljesen rendben van. Leginkább az Arcade Game grafikájához hasonlítanám. A harc elég szokatlan módon van megoldva. Olyan mintha játékos karakterünk csak piszkálgatná az ellenséget, és ezáltal megnő a hibázás esélye is, és elég nehezen tudjuk legyőzni ellenfeleinket. Elég unalmas és gyenge játék. Negatív irányba változott minden elődeihez képest.

Teenage Mutant Ninja Turtles: Turtles in Time (1992) -SNES Ez a game az első Super Nintendora kiadott teknőc kaland, melyben már kiválaszthatjuk a legelején, hogy melyik teknőssel szeretnénk játszani, és szintén tartozik hozzá egy dupla játékos mód is. Ez a kazetta is a SNES alapgéphez volt csomagolva mikor megkaptad, és azóta már többször sikerült végigjátszani természetesen. Messze a legjobb 'Tini Nindzsa' játék amely valaha megjelent Nintendora. Az irányítás remek, alulról felülre bejárhatjuk a teret, de mindezt jobb grafikai körülmények között. A harci mozdulatok kidolgozása is bámulatos a platformhoz képest, szóval tökéletes választás lehet a Nintendo szerelmeseinek. Mint azt említettem, a géphez csomagolva jutottam hozzá, így ha valaki rendelkezik a játék eredeti dobozával önmagában, akkor ne legyen rest e-mailt írni, ugyanis már régóta keresem.

Teenage Mutant Ninja Turtles: Tournament Fighters (1993) -NES/SNES Ritka eset, hogy megjelent egy játék mindkét akkori platformon, de igazából pozitív, mert így aki rendelkezett a két gép valamelyikével az minden további nélkül élvezhette a játékot. Kicsit sok már a teknőc játékokból igaz, de ez az utolsó, ezekre a konzolokra kiadott darab. Szerencsére most egy 1v1 verekedős játékot kapunk, ami lényegében már kellett is a sok egymást követő, egy kaptafára építő kópia után. Ki nem találjátok, hogy ki jegyzi a fejlesztést... hát persze, hogy a Konami! A cég hírnevéhez mérten egy remek verekedős játékkal lettünk gazdagabbak. Van itt is megszokott Story Battle vagy választhatunk úgynevezett Tournament módot is a két kontrollert igénylő Versus mellett. A négy teknős közül választhatunk a játék elején. Igen hosszú és nem megszokott játékélményt nyújt és a zene is tökéletesen passzol hozzá. A harci mozdulatok kidolgozása a Konami hasonló kategóriás játékaihoz hasonló, de mégis testre szabott. Abszolút szórakoztató játék, és vetélytársa lehet az imént bemutatott Turtles in Timenak

The Mask (1995) -SNES  Kinek kellene bemutatnom a Maszk bohókás kalandjait? Ugye senkinek? A játék előtt mindössze egy évvel korábban került a mozikba zöld fejű humorheroldunk nagy sikerű filmje Jim Carrey főszereplésével, és hát úgy látszik ez a karakter is kívánta a játék változatot. A játék próbál a film történeti szálán haladni, ami persze szinte lehetetlen, így egy csomó olyan elemmel és ellenséggel van teletűzdelve ami a filmben nyilván nincs. Nem csak a zene, de maga a játék menet is mosolyogtató. Egy igazi vidám játékról van szó, mely azért mégis tartalmaz akció és ügyességi elemeket. Pörgős és nem túl hosszú végigjátszás tartozik hozzá, de mindenképpen jól lehet rajta szórakozni. Komoly hangvételről szó sem lehet. Nekem tetszett, bár sosem voltam oda a karakterért. Néhol azért egy kicsit szívózik a játék, vagy lehet, hogy csak én nem voltam elég ügyes.

Todd McFarlane's Spawn: The Video Game (1995) -SNES Nem volt kérdés, hogy az akkoriban különösen nagy figyelemre szert tett Pokolivadékból Nintendo játék készüljön, és nem is rossz játék! Spawnt irányítjuk a játék során, az események pedig a képregényhez hasonlóan követik egymást. A nagyobb ellenfelek enyhe kihívást jelentenek, de legalább ettől nem lesz unalmas a játék. Körülbelül másfél óra szabadidőt igényel intenzív odafigyeléssel, de az izgalom és szórakozás garantálva van. Az ütés és rúgás mozdulatok remekól ki vannak dolgozva, de amibe egy picit belekötnék az az ugrás utáni pörgő támadás. Kissé túl Street Fighterhez illő lett. Annak aki kedveli a képregény"hős"t, remek választás lehet egy kellemes délutáni kikapcsolódáshoz. És ne feledkezzünk meg arról, hogy ez Spawn legeslegelső videojátékos szereplése!

Judge Dredd (1995) -SNES Ha másként nem, hát a két évvel ezelőtt moziba került Dredd című film kapcsán ismerős lehet a kult karakter és sajátos világa, melyről sajnos sokan még csak mostanában szereztek tudomást, hogy képregényben igen is egy verhetetlen műfajt képvisel. Az új film, a régivel ellentétben (mely 1995-ben látott napvilágot Silvester Stallone főszereplésével) egy kicsit közelebb áll a képregényes valósághoz, de a játék egyértelműen az akkori film video játék adaptációja. Egy hamisítatlan akció játékra számíthatunk, mely csak részben képviseli a filmet, és azt kell mondjam; ez a fajta megvalósítás sokkal inkább a karakterhez illő. A játék mód kizárólag egy személyes, de emellett  hatalmas élményt nyújt. Lehet, hogy figura mibenléte miatt, de nekem nagyon tetszett a játék. Kétszer is végigjátszottam, na persze nem egymás után.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bemutatásra került hát szinte minden képregényes témájú és érdekes NES és SNES játék, és ezzel lezárul ez a sor. A játékok végigjátszása nem kis folyamat volt, így az, hogy két naponta jelentkeztem a rovattal nem azt mutatja, hogy ennyire hiper gyorsasággal játszottam és írtam. Ez a megkezdett sorozat elég sok időt igényel a tesztelés miatt, de igyekezni fogok mindig újabb adaggal szolgálni. Amint azt már említettem az előzőekben többször is, a rovat folytatódik, és legközelebb a Gameboy játékok kerülnek górcső alá. Szeretném bemutatni az összes megjelent Gameboy platform képregényes játékát, és bár szintén említettem, de hasonlóan ehhez a poszthoz, szintén körülbelül 3 részletben tudjátok majd elolvasni ezeket a recenziókat. Remélem ez az 'epizód' is hasonlóan népszerű lesz itt a blogon, mint két elődje, és remélem érdeklődéssel olvastátok. Ha valaki érdeklődését sikerült felkeltenem a téma kapcsán, annak csak pluszban örülök. A visszajelzéseket továbbra is várom komment, illetve e-mail formájában legyen az pozitív vagy negatív. Mindkét opció hatalmas segítség lenne a számomra.. Hamarosan újra jelentkezem!

Képregényhősök undergroundja 3.rész: Cyborg

Néhány hónappal ezelőtt, egy ismerősömmel való beszélgetés kapcsán jött fel Cyborg neve (üdv a blog hasábjain Levi), de csak most jutott eszembe, hogy érdemes lenne írni róla a blogon. Először is; a képregényhősök undergroundja rovat egyik legizgalmasabb alanya lehet, másodszor pedig teljesen beleillik a képbe, ugyanis ő sem éppen az a hős, aki mindenhol felbukkan. Magyar viszonylatban meg főleg. Ezzel a soron következő poszttal elég katonás lett az iram. Egy DC, egy Marvel hős. Igazából nem szándékos, de nem is jött ki rosszul.
Kiborgot a 2003-ban debütáló Tini titánok című rajzfilmsorozatból ismerheti leginkább a nagyérdemű, ahol ugyebár ifjonc igazságosztóként segít fenntartani a rendet. Valójában első megjelenése 33 éve volt 1980-ban a DC Comics Presents 26. számában. Az egész Tini titán sztori sem mai darab, bármennyire is hihetetlenül hangzik. Kezdjük akkor röviden ezzel egy kis bevezető gyanánt: A titánok egy, az Igazság ligájához hasonló szuperhős csapat, melynek tagjai ismert szuperhősök ifjú csatlósaiból verbuválódtak. Megjelennek benne olyan hőspalánták, mint például Batman hű társa Robin, vagy Aquaman segédje Aqualad. A start még 1964-ben következett be a Brave and the Bold 54. számában, ezzel elindítva egy új generációs szuperhőscsapatot, és ezernyi új lehetőséget a DC történetek csűrésére, facsarására. A posztunk alanya 24 évvel később csatlakozik hozzájuk, egészen új lehetőségekkel és dagadó elektronikus izmokkal.
     Kiborg, polgári nevén Victor Stone Amerikában született hírneves tudósok gyermekeként. Mondhatni az alma elég messze esett a fájától, ugyanis Vic-et jobban érdekelte az utcai élet és a csavargás a tudománynál. Összebarátkozik egy bandataggal, Ronnal, aki miatt folyton csávába kerül és meggyűlik a baja elég sűrűn a hatóságokkal. Mindent megtett annak érdekében, hogy ő is a bandához tartozhasson és kivívja újdonsült barátja tiszteletét, de amikor rájön, hogy Ron célja nem csupán az utcai balhék, a betörések és egyéb garázdaságok, hanem nagyobb és súlyosabb dolgok vezérlik, Vic faképnél hagyja.
Szülei, és a velük kapcsolatos kísérletek (melyekhez gyakran használták alanyként fiúkat) teljesen megváltoztatják az életét, amikor a S.T.A.R. laborban dimenzió kaput nyitnak egy másik világba. A kapun át egy más világból származó lény jött át, mely megtámadta őket. Anyját megölte, Victort pedig súlyosan megsebesítette. Apja kétségbeesésében elképesztő lépésre szánta el magát. Fia sérült szöveteit kibernetikusan helyettesítette, így megszületett Cyborg! Victor ettől fogva inkább gép volt, mint ember, de élt! Amikor magához tért elborzasztotta a látvány és mély depresszióba süllyedt. Később barátnője is szakított vele, és a nyilvánosságot is felkavarta a hír, miszerint egy félig robot- félig ember él köztük.
Bűnöző útra tévedt barátja, Ron, terrorista támadást indított az Egyesült Nemzetek székháza ellen, amit korábban is tervezett, és melybe bele akarta rántani Victort is. Cyborgként már szembe tudott szállni vele, és mivel hibásnak érezte magát, hogy senkit nem értesített a támadásról, így odasietett és megfékezte Ront. Ezzel elkezdődött a szuperhőssé válása, ugyanis az új célja lett: megvédeni az embereket!
Az önálló füzetek után csatlakozott a Tini Titánok csapatához, melynek egyben alapja és mozgatórugója is lett. Emberfeletti erejét hasznosítva vette fel a harcot a gonosztevőkkel és még most is egy jobb világ megalkotásán fáradozik számtalan szuperhős társával. Azóta feltűnt már rengeteg helyen, és a mai napig felbukkan, noha nem ő a legnépszerűbb a DC hősök között. Robinnal való barátsága révén egyes történetekből a másikba rendkívül jól mozgatható karakter, és megállja a helyét a képregények oldalain. Elolvastam számos történetet melyben szerepel, és közben az egyik kedvenc underground szuperhősöm lett. Annak ellenére, hogy a Titánok csapatát sokan túl gyerekesnek találják, véleményem szerint az Igazság Ligája mellé bátran felsorakozhatnak. Nem minden a látszat, így azt tanácsolnám azoknak akik eddig ódzkodtak parányi hőseinktől, hogy tegyenek egy próbát! Különösképpen Cyborgra koncentrálva. Rendkívül érdekes karaktert ismerhet meg mindenki a kibernetikus igazságosztó személyében.

Képregények videojátékban 2.rész: A 90'-es évek Nintendo korszaka még mindig! -DC COMICS

Újra itt vagyok a beígért a második résszel. Remélem tetszett az előző. Igen, ezen poszt tárgya még mindig a NES és SNES játékok a képregények világából. Valamiért nagyon vonz ez a két platform már gyerekkorom óta. Órákra, és napokra odaláncolt a TV elé, és nem bánom az ott "elvesztegetett" időt. Jól szórakoztam, és ha ma előveszem, még mindig ugyanolyan jól szórakozom. Viszont...egy kis segítséget kérnék, hátha valaki orvosolni tudja a problémám. Néhány kazettámat nem, vagy nagyon nehezen olvassa be már a SNES. Ez részben biztosan a kopás miatt van, mert rengeteget játszottam annó velük, de hátha tud valaki erre valamilyen házi praktikát. Ha valakinek van valamilyen ötlete, vagy járt már hasonló cipőben, és sikerült megoldania a problémát, az írjon a jobb fent található kontakt címre egy e-mailt. Hálásan megköszönném a segítséget. No de a kis kitérőből újra vissza ide, és a következő részhez, ugyanis megígértem, hogy ezúttal a DC Comics játékai lesznek terítéken, és persze nagy részben a blog hasábjain. Vannak itt remek játékok, és vannak kevésbé jók, de lássuk:

Superman (1987) -NES Superman az első igazi szuperhős, ezt mindenki tudja. Bár azt kevesen, hogy ő volt az első képregényhős akinek kalandjaiból Nintendo játék készült. 2 évvel az Uncanny X-men megjelenése előtt debütált Superman, és ez a kazetta olyannyira ritka, hogy rendkívül drágán lehet csak hozzájutni. No sajnos nekem sincs meg... na majd egyszer. Emulátorral játszottam egyébiránt. A Kemco itt még nagyon minimalista volt, elég ha a kiadás évét nézzük. A külsőségek bugyutának hatnak és kapunk egy Mario szerű Superman játékot, de távol álljon tőlem, hogy rossza mondjak róla. A kezdetlegességtől eltekintve nem rossz, bár a legnagyobb hiba az, hogy bármilyen repülő hősnek jól áll a földhözragadt/járkálós mód, csak Supermannek nem. Igen bizony, ő itt sajnos nem tud repülni csak ugrándozni. Mindemellett az akkori viszonyokhoz képest teljesen rendben van.


Batman (1989) -NES Miután bemutatták a Tim Burton által rendezett új keletű Batman filmet 89'-ben, illő volt kiadni a játék változatot is belőle, így megszülethetett ez a kihagyhatatlan Nintendo játék. A játék sztorija a filmhez hasonlóan halad, de a pályák, a zene és maga a hangulat igazából teljesen mást mutat menet közben. Persze nincs ezzel baj, hisz akció dús kellett hogy legyen, és mint tudjuk; nincs tele végletekig akcióval a film. A játékmód kizárólag egy személyes. Batmant irányíthatjuk. A kidolgozás nem lett rossz, bár túl lila lett kedvenc hősünk. Nyilván annak rovására, hogy a  hátterekben túl sok feketét használtak, ami nyilván kellett. Körülbelül bő fél óra alatt végig lehet játszani, de igazából túl intenzív játék ahhoz, hogy ez kevés legyen. Azt hiszem kötelező játék.


Batman: Return of the Joker (1991) -NES Nos igen, a filmváltozat Nintendo játéka sikeres lett minden bizonnyal, így szintén NES-re a következő DC játék is egy újabb Batman game lett. Köröket ver elődjére, és nem csak azért mert itt már nem lila, hanem kék ruhában feszít főhősünk. Itt a zene is sokkal elkapottabb lett, valamint a hangulat is egészen más, noha a pályák hátterei nem éppen a legváltozatosabb elemekből állnak, de még mindig változatosabb mint a filmváltozat adaptációjánál. Tetszett a játékmenet, tetszett a zene mint említettem és lekötött, de sajnos rövidebb volt mint vártam. A jövőben elképzelhető, hogy újrajátszom még.

Swamp Thing (1992) -NES Sokan nem tudják, hogy a Swamp Thing valójában egy képregénysorozatot takar, melynek gyökerei mélyen visszanyúlnak a képregényipar elfeledett rétegeibe, de igazából most nem az a célom, hogy ezt bemutassam. Ez a NES játék viszont hatalmas lett! Hatalmas elvárásaim voltak amikor elkezdtem ezzel játszani (persze csak módjával, Nintendohoz híven), és szinte azt kaptam amit előtte elképzeltem. Minden tekintetben egy komor hangulatú játékról van szó, mely a szélsőséges, de annál több rajgóval rendelkező mocsárlény videojátékba való átültetése. Természetesen akció és ügyességi elemek keveréke a megszokott módon és a kornak megfelelő megoldásokkal. Nagyon hamar, akár életveszteség nélkül végig lehet játszani egyhuzamban, de emellett mégis teljesen szórakoztató. Ajánlanám minden Nintendo fannak, képregényrajongó Nintendo fanoknak pedig főleg.

Batman Returns (1993) -NES/SNES A "Batman visszatér" alapján szintén készült videojáték, mely elődjéhez képest már valóban a filmbeli történéseknél veszi fel a fonalat, valamint majdhogynem kizárólag ezen a szálon halad. Érdekesség, hogy mindkét akkori Nintendo platformon megjelent a játék. NES-en egy kicsivel mérsékeltebb grafikával és zenével, de ugyanazzal a játékmenettel és szisztémával. A Super Nintendo változat igaz sokkal szebb és jobb, de nyilván ez a konzol már sokkal többet bírt, mint a korábbi konzol. A grafika remek, a kezelhetőség is, élményre pedig szintén csillagos ötöst adnék. Ez volt a legelső képregényes témájú videojáték amivel valaha játszottam, és így talán duplán is szeretem, ugyanis az alapgéphez volt csomagolva annó. Igazi Konami játék, ami kihagyhatatlan.

The Death and Return of Superman (1994) -SNES Az előző Superman játék 87'-ben igazán kezdetleges volt, és 7 évvel később már egy sokkal jobb, érettebb, és akció dúsabb játék jelenhetett meg a fanok számára. Az előbbi Batman játékhoz hasonlóan megegyeznek a grafikai elemek, és az irányítás is, viszont a harci mozdulatokat testre szabták Supermanhez. Ettől kap egy egyedi szájízt. Megjelenik a szemeiből lőhető lézernyaláb, ahogyan Batman például Batarangokat tudott dobni. A kezdetleges játékból kimaradt a repülés ugyebár, ami egy fontos részlete a karakternek, és itt ez bizony végre kiküszöbölésre kerül. Ugrásnál hősünk végre repül is! A zene talán nem éppen a legjobb hozzá, de ezt a hibát ellensúlyozza a remek játékélmény. Hihetetlenül szórakoztató, izgalmas játék.

The Adventures of Batman & Robin (1994) -SNES Ez a játék nem más, mint a "Batman: The Animated Series" alapján készült, alternatív szállal rendelkező darab. Ezt a rajzfilmsorozatot nyilván senkinek sem kell bemutatnom. Kult, és lenyűgöző. Igazi Batman hangulatú animációs széria, a játék pedig ezen a gondosan felépített nyomvonalon próbál érvényesülni. Természetesen a Konami jegyzi ezt a játékot is. A grafika próbál hő maradni a sorozathoz. A nagyobb átvezetők és sztoriszálak miatt körülbelül másfél óra játékidőt bocsájt rendelkezésünkre a game, ami szerintem itt teljesen megállja a helyét. Élvezetes, és a rajzfilmes kidolgozás miatt egyedi, izgalmas játék, néhol utánozhatatlan elemekkel és részletekkel.

Batman Forever (1995) -SNES Ezzel a játékkal immár trilógiává bővült a Batman film által készített videojáték lista a Nintendonál, és nagyon vártam, hogy végre megszerezzem. Ezt nem volt szívem emulátoron játszani, lévén, hogy ez a film az egyik kedvencem a 4 részes sorozatból. Kicsit komolyabb lett a hangvétel. Itt teljes mértékben tapasztalható a játékipar fejlődése. Az már más kérdés, hogy akkoriban épp leágazóban volt az égiszük. A Returns esetében azt kaptam ami illendő volt; pontosan a film mintájára készült a játék, ami itt nem sok esetben tapasztalható, de némileg kárpótol a hosszúra húzott játékmenet, és a két playeres mód. Mindent összevetve... nem rossz, bár az előzőekhez képest a leggyengébb filmes Batman játék. A 4. rész, a Batman & Robin sajnos nem jelenhetett meg ezen a platformon, mivel a labda már a Playstationnél volt, de ne aggódjatok, írok majd róla.

Justice League Task Force (1995) -SNES Szomorú, de ez az utolsó játék a DC-től, amely klasszikus Nintendora és Super Nintendora megjelent. El kell fogadnunk a tényt, hogy a Playstation térhódítása itt már javában tartott. Viszont! Az előző játékokhoz képest most egy "menjünk előre és üssünk le mindenkit játék" helyett egy verekedős, "üssünk le mindenkit 2 menetben" verekedős játékot kapunk. Egyedi megközelítés, amelyre Nintendon még nem volt példa képregényes témában. A legmeglepőbb talán az lehet, hogy a Blizzard Entertainmentnek is köze van a dologhoz! Jétszhatunk Story módban, ahol sorra verhetjük a Superhősöket az általunk választott (Aquaman, Batman, Flash, Superman, Green Arrow, Wonderwoman) karakterrel, vagy épp barátainkkal is játszhatunk egymás ellen. Story módban ne számítsunk túl sok játékidőre, ahogyan a többi verekedős játékban sem, de nem is igazán ez a lényege ennek a fajta játéktípusnak. Szerencsére időközben nem csak az imént leírt szuperhősöket kell péppé vernünk, hanem néhány gaztevőt is a DC világából. Nagyon szórakoztató játék. Wonderwoman kivételével mindegyik hőssel sikerült végigjátszanom, de vele valahogy nem tudtam azonosulni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Íme, bemutatásra kerültek hát a DC háza tájáról is a klasszikus, és Super Nintendo játékok. Igen... sajnos csak ilyen kevés van, pedig igazán készíthettek volna még. Továbbra is buzdítanék mindenkit, hogy a posztok alatt szívesen fogadom a kommenteket és észrevételeket, amik nagy mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy hibátlan és mindenki számára érdekes posztok kerekedjenek. 2 nap múlva jövök ennek a szférának a befejező részével, immáron a harmadikkal; ahol bemutatom a maradék képregényes témájú játékokat ezekről a platformokról. Persze itt nincs megállás...

A Hihetetlen Pókember - 25 éves jubileum Magyarországon!

Igaz már májusban megjelent ez a képregény a Kingpin gondozásában (de sajnos még csak most jutottam el odáig, hogy ismertetőt írjak róla), ami egy 25 éves jubileumi különszámként látott napvilágot, ugyanis 25 éve, 1989 májusában jelent meg az első Pókember hazánkban! A kiadótól már sokkal korábban be lehetett szerezni, de újságosokhoz csak múlt hónapban került. Nekem nagyon távolinak tűnik ez a dátum, mert két évvel később születtem. Az első Pókember képregényemet valamikor 1997-ben kaptam, de szerencsére azóta sikerült pótolni a lemaradást az előző számok megvásárlásával.
A tavalyi Póki különszámhoz képest ez egy minden szempontból hiánypótló füzet, melyben a leginkább érdekes történet a sorban következő első. Hogy mi is ez? A legeslegelső Pókember történet, mely 1962 augusztusában jelent meg az Amazing Fantasy 15.számában, és ami egyben ennek az újságnak az utolsó felvonása volt. Több helyről is olvastam ismertetőket és kritikának nem nevezhető pocskondiázó írásokat az interneten, hogy még is mire volt jó, hogy kiadásra került ez a sztori? Már mindenki ismeri elejétől a végéig és ennek tetejében kiadásra került...? Nem tudok egyetérteni ezekkel a véleményekkel. Ez a kult történet számos ország képregényes múltjából hiányzik, többek között ilyen volt hazánk is, és most végre magyarul olvashatjuk. Az idősebbek nosztalgikusan gondolhatnak vissza arra az időszakra, a mai fiatalok pedig megismerkedhetnek a kezdettel. Azzal, hogy honnan indult Pókember eme kalandos pályafutása során. A színek a mai viszonyokhoz mérten fel vannak turbózva, és egy sokkal újszerűbb hatást kapunk. Én rendkívül örültem, hogy végre megjelenhetett ez a történet.
A második és harmadik felvonás a füzetben szintén egy hiánypótló, újrafordított, és színekben is átdolgozott történet, mely a 89'-ben megjelent első számban elkezdődött, de csak az első része került kiadásra. Ezt a történetet most teljes egészében elolvashatjuk, melynek mindkét részét újrafordította számunka a kiadó. A Rakéta Robi elnevezés is megosztja a véleményeket az eredeti Rocket Racer mellett, de mivel ezt a kissé bugyuta nevet negatívan véleményezők egy része nem is olvasta az első magyar fordítást, így vajmi keveset tudhat ennek mibenlétéről. Az akkori magyar kiadó, a Semic lássuk be, egy kicsit elrontotta néhány szereplő nevének fordítását, így sok esetben egyáltalán nem hasonlít az az eredetihez, de szerintem nem akkor probléma ez, mint aminek ezt sokan beállítják. A Kingpin egyfajta tisztelgésként meghagyta a Rakéta Robi nevet, de ez nem azt jelenti, hogy sárba tiporta volna az eredeti amerikai elnevezést. A szövegek fordítása és sokkal jobb lett, valamint mivel teljes a történet, nem lehet okunk panaszra.
Az előző finomságok mellett az újság végére kapunk még egy különálló történetet bónuszként, melyben Pókemberünk a Fantasztikus Négyesből ismert Fáklyával egy közös kalandban vesz részt. Az ebben látható Pókmobil egy szórakoztató, és néhol mosolyogtató kelléke eme történetnek. Angolul még nem volt hozzá szerencsém eddig, és nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik ilyen történet, ezért teljes újdonság volt számomra. A különszámot még elcsíphetitek néhány újságárusnál, vagy megrendelhetitek közvetlenül a kiadótól ide kattintva.

Képregények videojátékban 1.rész: A 90'-es évek Nintendo korszaka -MARVEL

Nosztalgikus pillanataimban (ami elég sok van, és szerintem örökkön örökké a 90'-es években fogok ragadni lélekben) nemrég elővettem megint a régi Super Nintendomat, ami gondoson karbantartva pihent a Tv alatti szekrényben, és elkezdtem lapozgatni a régi kazettákat. Volt pár amelyiket rengetegszer végigjátszottam már, és teljesen eufórikus állapotba kerültem... Aztán a kezembe akadt a Batman: Returns című (a Tim Burton által rendezett második Batman film alapján készített SNES játék 1996-ból) gyöngyszem, és támadt is egy ötletem; mi lenne ha sorra venném a képregényes témájú Nintendo játékokat és írnék róluk? Mind a klasszikus Nintendo, és a Super Nintendo is (innentől rövidítve NES és SNES -"Nintendo Entertainment System, Super Nintendo Entertainment System") nagy kedvenceim a mai napig, és bárki bármit mond, akkor is a kedvenc konzolom marad mindkét verzió. Elég hosszú lesz a lista, ezért előreláthatólag három részes poszt lesz belőle. A közeljövőben majd ki szeretném bővíteni egy hasonló kaliberű kezdeményezésekkel a sort. Az erre vonatkozó terveket még nem árulnám el (na jó... a poszt alján beszámolok erről).  Az első részben a Marvel játékokat mutatnám be.

Egy pár játék ezek közül a birtokomban van, de mindet beszerezni egy élet is kevés lenne úgy gondolom. Épp ezért többségükkel emulátorral játszottam, ami bárki számára hozzáférhető számtalan verzióban a neten, ahogy a játékok is. Azt hiszem itt már nem beszélhetünk kalózkodásról, ugyanis valamelyik kazetta majdhogynem beszerezhetetlen. Némelyik játék megjelent SNES-en mindkét verzióban (amerikai és japán) is; ezeknek formája eltérő, de a játék ugyanaz, ezekről nem írtam, de azért gondoltam itt megemlítem. Remélem valakinek meghozom a kedvét ezekhez a játékokhoz, és beáll a gyűjtők sorába is. Ezek igen is ereklyének számítanak! Nos akkor lássuk először a Marvel kínálatát:

The Uncanny X-Men (1989) -NES A legelső klasszikus Nintendora kiadott játék a Marveltől hihetetlen, de nem a Pókember volt! Bár a legelső valaha megjelent játékuk viszont igen, amit Atari 2600-on tolhattak 82'-ben a gyerekek. Na de vissza az X-menhez; játszhatjuk egyedül, vagy akár ketten is, és mindehhez tartozik 4 féle játékmód, melyek a következők: Futurecity Street Fight/ Subterranean Confortation/ Search & Destroy - The Robofactory/ Battle Through - A Living Starship. Ezek a változatos módok nagyban hozzájárulnak a játékélményhez. 6 féle karakterből választhatjuk ki a nekünk tetszőt, melyek képességei és tulajdonságai mind le vannak írva, így tanulmányozhatjuk melyik a megfelelő számunkra. Klasszikus 8 bites mászkálós játékra számíthatunk. A pályarészek között folyamatosan ugrálhatunk ha rálépünk az adott mezőre, ami lehet épp egy portál, lépcső, vagy bármi más. A zene néhol idegesítő. Nem éppen a dallamokra mentek rá, de elég élvezetes kis játék.

Silver Surfer (1990) -NES Ez a játék is szintén NES-re készült és kicsit furcsa, hogy a nagyágyúk helyett inkább az Ezüst utazó lett a második játék ezen a platformon, de azért természetesen semmi gond nincs ezzel. Remek karakter, és remek játék kerekedett ki belőle. Az oldalnézetes "lövöldözős" kategóriában egyfajta császár lehet, és nem csak a képregényes vonatkozás miatt. Ha nem sietünk túlságosan, de azért ügyesen kezeljük a joystick-ot, akkor körülbelül olyan bő egy órás játékidőre kell számítanunk. Ez gyakori az ilyen játékok esetében. Azt hiszem körülbelül ennyi idő alatt játszottam végig. A game története inkább a képregény fanok számára lehet érdekes. Csak megyünk előre és lövünk, lövünk és lövünk. Legyőzünk mindenkit, és lövünk. Mindenesetre remek, szórakoztató játék. Aki nem ismeri az Ezüst utazót, de rendelkezik egy nagyon alap angol tudással (tényleg brutálisan egyszerű szövegek fordulnak elő benne), annak tökéletes ez a hihetetlen egyszerű játék is a megismeréséhez.


The Punisher  (1990) -NES Épp mínusz 1 éves voltam amikor kijött ez a játék és ha akkoriban tinédzser lettem volna, biztosan folyamatosan ezen függtem volna. Ezúttal szintén egy oldalnézetes játékot kapunk, ahol lövöldöznünk kell mindenféle gonosztevőre. Az irányítás gondolom kicsit nehézkes, mivel a kontroller nem igazán van barátságban a célkereszttel ezen a platformon, de mindent összevetve teljesen élvezhető a játék még emellett is. Nekem teljesen pozitív volt az is, hogy nem ám végtelen tölténnyel rendelkezünk, hanem fel kell vennünk azt, pontosabban rálőnünk. Eleinte csak a bűnözőkből kieső tölténycsomagok ezek, majd később már egyes pályarészeken megjelennek önállóan is. Nem éppen sztori orientált a játék, de mégis élveztem. Nem túl hosszú, de egy hasonló kaliberű lövöldözős játéktól többet nem is várhatnánk. A megjelenés idejében még így is nagyon népszerű lehetett.


Wolverine (1991) -NES Az élvezhető ügyességi/akció játék kombóra elég jó példa a Wolverine. A 90'-es évekre már hatalmas népszerűségnek örvendő karakter megállja a helyét ebben a kalandos, de ugyanakkor nem éppen egyedi stílusra építő játékban. Leginkább a Mario menetére emlékeztető a hangvétel, de ne tévesszen meg senkit, mert annál élvezetesebb. Egyetlen probléma, hogy ha ráérősen akarja végigvinni az ember, akkor is csak körülbelül 1 óra a játékmenet. Mindössze 9 pálya áll rendelkezésünkre, a kilencedik végén a fő gonosszal, aki nem lehet más természetesen, mint Kardfog.


Captain America and The Avengers (1991) -NES/SNES A Bosszú Angyalai sem hiányozhattak természetesen a sorból, és szintén adta magát a videojáték változat. Választhatunk egyszemélyes, vagy akár úgynevezett Battle módot is indításnál. Én természetesen egyedül játszottam. A játék folyamán váltakoznak az Angyalok és mindig mást irányíthatunk. Mint a Wolverine, itt is ügyességi és akció elegyet kapunk. Nem rossz játék, bár ezt is túl rövidnek érzem. Valójában lehet, hogy nekem vannak túl nagy elvárásaim, tekintettel a mai játékokra, de furcsa mód ezek a kazettás játékok régen sokkal hosszabbnak tűntek. Sajnos csak emulátorral tudtam játszani, de akinek a padláson akadna egy, az ne habozzon és írjon a blog kontakt címére. Szeretném a polcomon tudni eme kultikus játékot. SNES-en 2 évvel később jelent meg ugyanezen cím alatt a játék újragondolt, ugyanakkor egészen más verzióban sztorit, grafikát és játékmenetet tekintve is.

Spider-Man: Return of the Sinister Six (1992) -NES És íme, itt van hát az első Pókemberes Nintendo játék! Amikor arra adtam a fejem, hogy képregényes videojátékokat mutassak be a kezdetektől napjainkig, talán ez a játék volt az amivel leginkább vártam, hogy játszhassak! Nem vitás, Pókember a legnagyobb kedvencem, de kinek nem?
A Sinister Six, azaz; a Baljós Hatos, egy bűn szervezet a Marvel világában, ami Pókember ellenségeiből áll. Ez a csapat már többször újra alakult, de itt nevezetesen a második felvonás gonosztevőiről szól a játék. Név szerint: Mysterio, Keselyű, Homokember, Dr. Octopus, Vészmanó, és Elektró. Természetesen Pókembert irányítjuk, és az előbbi gazfickókat kell legyőznünk, bár ehhez nagyon rövid játékmenet társul. Az irányításra semmi panaszom nincs, a játékélmény pedig pazar. Remek játék. Mondhatni a NES egyik gyöngyszeme. Ajánlanám mindenkinek aki fogékony még a Nintendo játékokra, netán csak egy kis nosztalgiára vágyik.

Spider-Man and the X-Men in Arcade's Revenge (1992) -SNES Szintén 92'-ben  jelent meg ez is, mely az X-mennel közös kalandot takar. Időközben megjelent a Super Nintendo, így innentől már csak erre jöttek ki az újabb játékok. Ahogy a Captain America and The Avengers esetében, itt is meg vannak osztva karakterek egyes pályarészeknél, így nem csak Pókemberrel, de az X-men tagjaival is játszhatunk. Ügyességet mindenképpen igényel, így néha nem lesz könnyű dolgunk. A grafika mondhatni sokkal szebb, mint a NES játékoknál volt. Minden szempontból érzékelhető a változás. Ugyanaz az év mint az előbb bemutatott játék esetében, mégis teljesen más játékélmény és atmoszféra. Nem rossz játék, bár az elődei után, amelyek hasonló kategóriát képviselnek, kicsit kezdett unalmassá válni a végére. A körülbelül háromnegyed órás végigjátszás alatt (de előtte kétszer-háromszor újból kezdtem) nem éreztem azt, hogy kevés lenne. Kicsit sablonos volt az igaz, talán azért nem tetszett annyira.

The Amazing Spider-Man: Lethal Foes (1994) -SNES Véleményem szerint ez a játék sokkal érettebb a 'Sinister Six' -et tekintve, és egyáltalán nem az újabb platform miatt. Hogy is mondjam... kicsit Pókemberesebb lett, kicsit képregényesebb. Persze a játékipar fejlődik, az ötletek fejlődnek és minden más is, de ez a játék sokkal élvezetesebb elődjénél. Le kell győznünk kultikus ellenségeket és ehhez szükség van nem kevés ügyességre. A szintén körülbelül 1 órás játékmenettel rendelkező játékot bátran ajánlom minden Nintendo fannak.


Wolverine: Adamantium Rage (1994) -SNES Hiába az újítás a Nintendonál... engem nem győzött meg annyira a játék. A hangvétel eléggé sablonos, és ezen nem segít az sem, hogy szebb grafikával rendelkezik, mint az előző Rozsomák játék. A szép karakteranimációk dobnak rajta, de nekem kissé unalmas volt. Voltak részek ahol egyszerűen inkább felidegesített, mintsem szórakoztatott, és mint tudjuk; ha egy játék ilyen, az már rég nem jó. Ezen kívül még 3 játék látott napvilágot a kiadás évében, melyből kettő még hátra van, így feltételezem, hogy nem túl sok idő maradt a fejlesztésre. A játékfejlesztők nem egyeznek meg ugyan, de nyilván volt egy ütemterv amit tartani kellett. Egy próbát megér, bár én kétlem, hogy újból játszanék vele valaha is.

The Incredible Hulk (1994) -SNES A zöld melák a megjelenés évében nem volt túl népszerű Super Nintendon, de ma már egyre többen vásárolják a fennmaradt példányokat. Én is így tettem; Ebayen találtam rá és nem sokat gondolkodtam rajta. Szinte kötelező vétel volt. Azt mondjuk sajnálom, hogy nem az eredeti dobozában szerezhettem be. Magát a Hihetetlen Hulkot irányítjuk a játék folyamán, és semmi egyéb dolgunk nincs, mint zúzni. Hulk mozgása rendkívül kidolgozott a platformhoz képest, ami néhány perc után szembetűnő lehet. A játék több mint szórakoztató. Teljesen lekötött, hiába már 23 éves vagyok...

Spider-Man and Venom: Maximum Carnage (1994) -SNES Nos igen, ezt a játékot sokan az egyik legjobb képregényes vonatkozású régi konzoljátéknak tartják, és nem is csodálkozom ezen. A Maximum Carnage képregényt senkinek sem kell bemutatnom. Itt egy az egyben (mondhatni) a képregény átiratával játszhatunk. Pókemberrel kezdünk, majd később Venommal is belekóstolhatunk a páratlan akció élménybe, melyet a játék nyújtani tud nekünk. A zene oly mértékben el lett kapva, hogy egyik képregényes vonatkozású videojátékban sem hallottam hasonlóan jó komponálást. Hozzájárul bőven a játékélményhez, mely már hang nélkül is le tudja kötni az embert. A helyszínek nem túl változatosak (lásd a képregényt is), de ezekért azt hiszem kárpótol a sztori, melyet a pályák között képekben, és hozzájuk adott képregénybuborékokkal kapunk. A hangulatra semmi panaszunk nem lehet. Az irányítás is könnyű. A végjáték, azaz Carnage legyőzése nem volt túl könnyű, de végül csak megbirkóztam vele. Több mint szórakoztató, és hangulatos játék. A platform legjobbja.

Venom/Spider-Man: Separation Anxiety (1995) -SNES A Marvel nyilván úgy gondolta, és milyen jól gondolta; hogy a szimbiótákból soha nem elég és kihoztak a Maximum Carnage után egy hasonló kaliberű játékot, melynek közvetlen képregényes vonatkozása nincs, de ugyanakkor remek játék lett. Mondhatjuk, hogy a 'MC' méltó utódjaként köszönthette a világ ebben az évben. A játékmenet semmiben sem különbözik az imént említett játéktól, de ugyanakkor a változatos helyszínek miatt teljesen más atmoszférát kap az egész. Játszhatunk egyedül, de akár ketten is, valamint kiválaszthatjuk, hogy Pókemberrel, vagy épp Venommal szeretnénk játszani. Nekem nagyon tetszett. Akár egy második részt is el tudtam volna képzelni. Úgy vélem lett volna rá igény akkoriban, amikor mindenki falta az újabbnál újabb Nintendo játékokat.

Spider-Man: The Animated Series (1995) -SNES A játék megjelenése előtt egy évvel kezdték sugározni az akkori legújabb (és minden kétséget kizáróan legjobb) Pókember rajzfilmsorozatot és nyilván a készítők, és a fejesek úgy döntöttek, hogy ennek mintájára készüljön egy SNES játék is a sorozatból. Az ötlet helytálló, bár elég hülyén hangzik a cím a videojáték változathoz. Kicsit lehettek volna kreatívabbak. Mivel itt még csak 1 éve ment a sorozat, ezért nem tartalmazza minden elemét, ellenségét a játék, de igazából nem is rossz. Igazi Pókember élményt ad. A zene már nem éppen kifogástalan... aki ismeri a sorozat főcímzenéjét, az a főmenüben lehet, hogy el fogja sírni magát, ugyanis elég butított, recsegős változatban ugyanaz a dal lett átitatva a kazettára. Becsülendő is, meg nem is, de inkább az utóbbira szavazok. Eléggé elrontotta a hangulatomat amikor meghallottam. Mindemellett tényleg nem rossz. Egy próbát simán megér.

X-Men: Mutant Apocalypse (1995) -SNES Az újabb platform térhódításával egyre jobb játékok születtek az évek során. Grafikát, irányíthatóságot és játékélményt tekintve is, így ez a játék is sokkal jobb lett, mint NES-re készült szintén X-men viszonyú elődjei. Az X-men: Mutant Apocalypse ennek a változásnak a gyümölcse. A Capcom kitett magáért ezzel a játékkal. Az intenzív egy órás játékmenetet több választható karakterrel is játszhatjuk. Természetesen egészen más élményt kapunk mind az öt (Küklopsz, Rozsomák, Gambit, Psylocke, Bestia) választható szuperhősnél. A játék végén magát Magnetot kell legyőznünk. Remek játék. Lekötött, és nagyon jól szórakoztam. Az egyik legjobb Nintendo játék amivel játszottam. Aki ráakad csapjon le rá mindenképpen.

Marvel Super Heroes: War of the Gems (1996) -SNES  A soron következő játék sajnos a legutolsó Marvel game a NES/SNES érából. Ebben az időben már inkább a Playstation foglalkoztatott mindenkit, így a kazettás ipar lassan már lehúzhatta a rolót. Mindenesetre ez a Crossover játék nem volt rossz húzás bárki is volt az ötletgazda. A Capcom szinte utolsó kazettás könnycseppjeként tekintek rá. Érezték a végüket a kazis Nintendo kapcsán, de azért letettek egy ugyancsak jó játékot az asztalra. A történet szorosan képregényes vonatkozású, és aki többet akar tudni, annak ajánlanám a hazai Kingpin nemrégiben megjelentetett három részes Végtelen hatalom című minijét, mely azoknak akik nem ismerik, rengeteg háttérinfóval szolgál a játékhoz. Szintén többféle karaktert irányíthatunk a játék folyamán, ahogy hasonló elődeiben, és ettől talán még élvezetesebb lesz a játék, elkerülve így a monotonitást.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Igen, kicsit hosszúra nyúlt. Azt hiszem ez a blog történetének leghosszabb bejegyzése. Azért remélem nem hagytam ki egyetlen játékot sem. Ez lett volna a 'Szuperhősök videojátékban' első része. Mint a poszt elején írtam; a jövőre nézve vannak még terveim ezzel a rovattal. Kezdetnek összegyűjtöttem egy csokorba a Marvel játékokat, a második részben sort kerítek a DC háza tájáról származó NES és SNES gyöngyszemekre, valamit a harmadik részben helyet kap minden más de ugyancsak képregényes vonatkozású játék. A negyedik és ötödik részben maradok a Nintendonál, de ezúttal a Gameboy játékokról fogok írni. Terveim szerint ez a téma bele fog férni két (vagy három?) posztba, majd pedig haladok tovább a SEGA, Nintendo 64, Nintendo Gamecube, Playstation, Xbox és PC játékokkal. A platformok összes szériájának képregényes játékairól szeretnék írni, így igen csak sokáig meg fog maradni ez a sorozat. Remélem lesz rá igény, és érdeklődéssel olvassátok majd ezeket a bejegyzéseket. Véleményeitek sokat segítenek, így a posztok alá várnám az észrevételeket, esetleges ötleteket. Két nap múlva jelentkezem a második résszel.