Remélem már eléggé beleégett a köztudatba, hogy létezik ez a kiadvány, és nagyon kevesen vannak akik csak most szereznek tudomást a létezéséről. A tavaly indult magazin immár a harmadik számánál tart. Az eladási adatokról nem tudok semmit, de észrevehető a folyamatos fejlődés a lapon, a kőbe vésett szigorú alapok mellett.
Az előző számtól nem csak a Képes krónikák (azaz egész oldalas illusztrációval ellátott történetek) foglalnak helyet a MSZM lapjain, hanem a képregény is örök helyett kapott. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezzel az ábrázolási formával csak hozzátesznek az alkotók a vizuális élményhez. Nem túl kevés, és nem is túl sok van belőle. Személy szerint nekem ez a néhány oldalas képregény kielégíti az efféle szükségleteimet olvasás közben, hogy ne csak főként a képzeletre, de a vizuális élményre is hangsúly kerüljön.
Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár újabb kalandok elé néznek, mindez persze a megszokott környezetben zajlik, és újabb karakterek bevonásával.
Az új helyszín, melyet az alkotók ismét a legmagyarosabbra szabtak: a kőbányai pincerendszer. Ezeknek a magyar színtereknek az átültetése ebbe az elképzelt történetfolyamba a címből kiindulva természetesen szükségszerű, de úgy tűnik a készítőkben még mindig vannak rejtett tartalékok, és az ismétlések helyett hozzák folyamatosan az új területeket. Egyrészt ezektől lesz kerek egész ez a magyar magazin, másrészt ez a folyamatos terjeszkedés mindig bővíti a Magyar Szuperhős Mesék világát. Nekem ezek a helyszínek folyamatosan mosolyt csalnak az arcomra, de félreértés ne essék; nem azért mert oly nevetségesek lennének. A kiadvány indulása óta kellő gyermeki izgalommal képzelem el ezeket, és hála az alkotóknak; képes vagyok mindegyiket teljes egészében ennek az elképzelt világnak a mintájára szabni a képzeletemben.
Megjelenik egy újabb gonosztevő, aki a Sötét Bajnok nevet kapta. Az előző két számtól eltérően, ebben a történetek között szorosabbra vették a kapcsot az írók. A közös pont pedig ez az újdonsült karakter. Az újító szellem megint csak érzékelhető. Talán ezt tartom a legpozitívabbnak az újság fennállása óta. A folyamatos frissítés megalapozza azt a hangulatot, ami egyenesen ellensége az unalom táptalajának. De visszatérve a bekezdés elejéhez; Maró Feró után nyugtázom, hogy megvan a második kedvenc gonosztevőm a Sötét Bajnok személyében. Az illegális küzdőversenyeket szervező ambiciózus figura uralkodni akar, és rövidtávú tervei közé tartozik, hogy átveszi az ország irányítását! A kiadványhoz végképp passzol ez a becsvágyó figura. Imádom a Magyar Szuperhős Mesékben, hogy a harmadik szám alkalmával is tudnak olyan karaktert hozni számunka, akit teljesen más célok vezérelnek, de szigorúan maradnak az eredeti magyaros koncepciónál.
A sötét bajnok mellett szintén vadonatúj (vendég)szereplő Mátyás királyunk. Ismét izgalmas történelmi személlyel bővült a paletta. Az igazságtevés természetesen nem marad el. Az első történet végén sikeresen megmenti a helyzetet.
Előkerül a második számban említett vadkanos tőr, melyet Szél Szelemér rabolt el a Nemzeti Múzeumból, de menekülés közben a Dunába ejtette néhány egyéb műkinccsel együtt. Őszintén szólva teljesen megfeledkeztem róla, de a készítők egyetlen részletet sem hagynak veszni hagyni és nyilván minden apróság a közelgő kiadások egyik szükséges kelléke. Nem csekély okból kifolyólag, minthogy a tőr mágikus ereje hozta létre a Sötét Bajnokot. A bandita születését a képregényoldalakon olvashatjuk. A történet igen érdekes. Meglepő fordulat következik.
A harmadik történet, "A hőskor vége" az eddigi legkomolyabb végkifejletet produkálja. A cím alapján nem is tudunk talán más dologra gondolni, minthogy valamelyik szuperhős meghal. Az ilyen sajnálatos dolgok a képregényvilágban is gyakran jelentkeznek, de hamar kiderül, hogy az adott szuperhős valójában nem halt meg, esetleg feltámadt, vagy más okból kifolyólag kelt új életre. A cím vészjósló jelentése, és az előbb leírt néhány sorom jelen esetben magáról Hungária Kapitányáról szól. A spoilertől eltekintek. Nem célom, hogy bárki előtt is felfedjem a harmadik füzet végét, de szerintem ez az eddigi legepikusabb történet a Magyar Szuperhős Mesék eddigi fennállása óta. Felvetődhet számtalan kérdés a folytatást illetően, de a negyedik szám nyilván mindenre választ fog nyújtani.
A tanító
"Tudtad-e" kiegészítések a lapok alján, vagy a képregényoldalak kockái között most sem maradtak el, és a történethez hozzátéve, valamint a fiatalságot tanítva a történelemre továbbra is hasznosak.
Ahogy már azt említettem, a fejlődés minden egyes újabb kiadványban érzékelhető, és egyértelműen csak javuló tendencia jellemzi. Az én ismertető posztjaimon kívül is számos véleményező írás jelent meg a neten erről az újságról, és úgy tűnik, hogy a készítők minden egyes tanácsra, illetve meglátásra figyelve hasznosítják a pozitív és negatív kritikákat. A harmadik lappal is sikerült a fejlődés. Egy szembetűnő hibája viszont jelentkezik a kiadványnak (itt kizárólag a 3. számra gondolok), legalábbis számomra. A szlengek használata hozzátartozik a mai fiatalok ábrázolásához, bár lehetne ezt úgy hiszem másként is. Néhol úgy érzem egy kicsit túlzásba vitték az írók. 23 éves vagyok, és amikor ezeket olvasom, akkor egy pillanatra megállok. Egy nagyrészben gyermekeknek szánt magazinban az ilyesmit talán egy csöppet vissza kellene fogni. A fiatalok tanítására szánt sorok között ugyanis az ilyen kifejezések kissé illúzió rombolóak lehetnek, és a szülők sem örülhetnek nekik túlságosan. Alapvetően tényleg csak apróságokról van szó, így talán csak nekem volt feltűnő az az egy-két szó.
A borító csodaszép grafikáját egy Döme Zsófia nevű leányzó készítette, ahogyan az első, A Sötét Bajnok viadala című történet illusztrációit is. Az igényes, digitálisan elkészített szabadkézi rajz újabb példáját glorifikálhatjuk. Az erős fekete kontúrok alkalmazása, és a gazdagon árnyékolt színezés nagyon tetszik.
Természetesen ehhez a számhoz is jár egy vadonatúj egy perces képregény (A zsugorított szemét rejtélye címmel), ahogy azt már megszokhattuk. Nem tudom egyedül vagyok-e vele, de nekem ezek a néhány kockás képregények teljes mértékben hozzátesznek az újságban olvasottakhoz és mintegy apró kiegészítést funkcionálnak a történetet tekintve. A készítők részéről hatalmas ötletnek tartom ezeket az ingyenes kiadványokat. Promóció szempontjából sem elhanyagolható a mivoltuk, de úgy hiszem méltóképp illik a Magyar Szuperhős Mesék újító összességéhez.
A történet hát halad tovább nemsokára a negyedik számmal, újabb izgalmakkal és rejtélyekkel övezett útját. Hungária Kapitánya sorsát sajnos előre megjósolni lehetetlenség, de azért hiba lenne már most belenyugodni a sorozat kulcsfigurájának halálába. Mondhatom, hogy az egyik legjobban várt folytatás mindenképpen a negyedik szám lesz.
Kellemes Karácsonyi ünnepeket, és boldog új évet kíván mindenkinek az Amazing Comix! Remélem most a pihenés az első, és képregénnyel a kezetekben telik minden perc. Az ünnepi hangulat fokozása érdekében szeretnék ajánlani minden képregényrajongónak egy úgy gondolom eléggé különleges kötetet, mely nem más mint a Kingpin kiadó által magyar köntösbe bújtatott idei Batman különszám, a Karácsonyi ének!
