2012. október 20., szombat

Arrow - A folytatás!


Úgy látszik pár napot mindig fognak késni a posztjaim, nah de a lényeg, hogy megérkezett szerdán az Íjász folytatás!

Oliver Queen története tovább folytatódik. A szigeten töltött 5 éve alatt halottnak nyilvánították, így itt az ideje, hogy jogilag visszahozzák az életbe. Folytatódik a hajtóvadászat egy újabb név után, ugyanis Oliver megígérte apjának, hogy helyrehozza azokat a hibákat, amiket ő generált. Az újabb név nem más mint Martin Somers, aki a starlingi kikötő igazgatója. A sajtó szemébe becsületes üzletembernek mutatja magát, pedig kenőpénzt fogad el rendszeresen egy bizonyos "triádtól". A triád az ő kikötőjén keresztül csempészi a drogot. Valami azt súgja, hogy a triád női vezetőjét nem most láttuk először és utoljára a sorozatban. 
A második rész már szövevényesebb, mint az első viszont aki nem látta annak nem szeretnék spoilerezni. Laurel Lance ügyvédnő továbbra is nagy szerepet tölt be a sztoriban. Oliverrel közelebb, mégis távol kerülnek egymáshoz. Akciójelenetből sokkal kevesebb jutott, mint az előzőben, de valahogy itt nekem annyira nem is hiányzott az akció. Ahogy számítani lehetett rá a flashback-nek itt is van szerepe. Kapunk pár képet arról, hogy mi történt Olverrel a szigeten. Nyilván ezek a flashback-ek folytatódni fognak és mindig kapunk egy kevéske részletet az előzményekből. A szigeten egy rejtélyes férfi meglövi egy nyíllal és felüti a fejét egy titokzatos jelkép is. Szerintem beindult a történet. 
Megmondom őszintén, hogy az első rész után vártam némi romlást, de a színvonalat mindenképpen tartják itt is.

2012. október 17., szerda

Hellspawn


Al Simmonst (alias Spawn-t) ugyebár nem kell bemutatnom senkinek, de aki mégsem ismerné annak rengeteg pótolnivalója akad. Tod McFarlane sajátos univerzumot alkotott és sarokba vágta az összes képregényes sémát, hogy egyedi ötleteit sorra megvalósítsa. Gondolt egyet, kilépett a Marvel-től, ahol rajzolóként dolgozott és megalapította az Image Comics nevű céget, amit első képregényével a Spawn-nal indított útjára. Magyarországon a 90'-es években kezdték el a nyomását. Az első számból idéznék egy kicsit McFarlane-től: "Sajnos úgy tapasztalom, hogy a Marvel és a DC másként gondolkodik. Ők abból indulnak ki, hogy az alkotó folyamatban a képregényfigura mindig fontosabb, mint az, aki megteremtette. Azt hiszem, szinte mindnyájan egyetértünk abban, hogy a képregényekben szereplő alakok nagyon fontosak, de ez nekem eredményezheti azt, hogy eközben megfeledkezzünk azokról, akiknek teremtő fantáziája megalkotta és neépszerűvé tette ezeket az alakokat. Valahol útközben a cég megfeledkezik arról, hogy a tulajdonában lévő karaktereket élő emberek hozták létre. Velem együtt valószínűleg Önök is tapasztalják, hogy a képregénygyártó vállalatok nagyon ritkán említik a képregényfigurákat megteremtő művészek nevét. Persze nem azt várom tőlük hogy monográfiát jelentessenek meg a szerzőkről, de olvastam már olyan tízoldalas ismertetőt egyik-másik képregényfiguráról, amelyik még csak meg sem említette az alkotó nevét." Tehát megvan az ok arra, hogy miért alapította az Image kiadót, és talán arra is, hogy miért szélsőséges egy picit. Sajnos ilyen-olyan dolgok miatt 18 szám után megszűnt Magyarországon, amit nagyon bánok, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így egyedül.
Miután már kiveséztem McFarlane lázadását és cégalapítását itt jön képbe az amiről ez a poszt szól. Van ugyebár egy alapsztorink a Spawnhoz. Valójában Al Simmonsnak hívják, akit a lelkéért cserébe Malebolgia (az "ördög") visszaküldött a földre Pokolivadékként (Hellspawn). Simmons azért döntött így, hogy láthassa szerelmét Wandát. Ez az alap Spawn sorozatból van, viszont a Hellspawn egy különálló sorozat, ami 16 számból áll. Történetét tekintve ugyanarról szól, amiről az alap sorozat, vagyis a jó és a rossz (Menny és Pokol) harcáról, csak ez inkább a Pokolivadékokra (azaz Hellspawn-okra) koncentrál, a gonosz oldalra.  Feltár meg nem válaszolt kérdéseket a Spawn univerzummal kapcsolatban. Mindezt horrorisztikus, groteszk atmoszférába bújtatja. A grafikák mind festve vannak, bár nyilván vegyes technikával, de ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor kapásból a Batman: Arkham Asylum képregény jut eszembe. Hasonlóan beteg, elborult rajzok (festmények!), beteg elborult szöveggel. Ettől az ábrázolástól lesz teljesen beteg az egész sorozat. Lehangoló, de mégis üdítő olvasni. Azoknak ajánlom, akik ismerik az eredeti Spawn sztorit, mivel ismerned kell hozzá valamennyire a Spawn világot, hogy felfogd mi is történik itt valójában. Nagyon jó alkotás. Kár, hogy csak 16 szám az egész.

Egyéni pontozásom alapján a sorozat:  8/10

2012. október 16., kedd

Arrow


Mostanában némileg lemaradtam a bloggal, amiért előre is elnézést kérek. Több tennivalóm akadt mint gondoltam volna, így kevés időm jut az írásra. Nagyon remélem, hogy ez a közeljövőben változni fog, és nem csak kézenfekvő és "populáris" posztokkal foglak titeket traktálni. Nah de nem szaporítom a szót a butaságomról, íme a mai adag:
Figyelemmel követtem a bejelentés óta az Arrow sorozat infóit és nagyon kíváncsi voltam a végeredményre. Az Íjász a kedvenc DC karaktereim közé tartozik. Kicsit Batman, kicsit Robin Hood, de épp ez adja a dolog pikantériáját és a karakter jó atmoszféráját. Számoltam a napokat a premierig a csatornával (CwTv) együtt, és vártam türelmetlenül a végeredményt. Aztán bumm! Múlthét szerdán meg is érkezett az első epizód. Meglepődésemre azt a sztorit kaptam, amit a képregényben megszokhattam kisebb eltérésekkel. A készítők megtartották az alappilléreket, amiért ezúton is köszönetet mondok neki, mert ez így lett az, aminek valójában lennie kell. Észrevehető a Nolan-es Batman hatás, de ez csupán azért (annak aki nem ismeri a karakter történetét), mert Oliver Queen figurája majdhogynem egyezik Bruce Waynnel és ez párosul a kissé Nolan-es képivilággal. Szóval nem kell megijedni. A történet szerint Oliver hajótörést szenved, és egy szigeten sodorja partra a víz. Itt 5 évig él, míg megmenekül és visszatér Starling Citybe civil életéhez. Ez alatt az öt év alatt elsajátítja az íj és nyíl készítés minden csínját-bínját, és persze a használatát is tökélyre fejleszti. Bűnüldözésére adja a fejét, és mint egy modern kori Robin Hood, a gazdagoktól elvesz és a szegényeknek adja. A szereplő választás szerintem nagyon jó. Az Olivert alakító Stephen Amell-re mintha rászabták volna ezt a karaktert. Nyilván még ki kell forrnia magát a dolognak, mert nem tudhatjuk meddig is fog menni ez a sorozat és még mi rejlik a színészben, de az első részben szerintem csillagos ötös az alakítása. 
A részt erősítik a flashback részek, amik kellenek is, mert nem mindenki olvasta a képregényeket és nem mindenki van tisztában a sztori többi részével. Szépen lassan csepegtetik nekünk az emlékeket, így nagyobb rálátás van a sztorira. A flashback ma már nagyon beitta magát a sorozatokba és talán elcsépeltnek tűnhet, de szerintem mégis kell ide. 
Egy pár helyen negatívumként azt írják le, hogy túl tömör lett ez a rész és túl gyorsan alakulnak a dolgok. Ez részben igaz és részben nem. Új sorozat révén valóban csinálhattak volna egy 15 perccel hosszabb részt, ami általában bevett szokás is, épp ezért nem értem miért nem tették meg. Viszont ha ezeket a történéseket további két részig húzzák az alkotók és tegyük fel csak a harmadik résztől válik Oliver Queen a Zöld Íjásszá az szimpatikusabb lett volna kérem szépen? Szerintem meguntuk volna úgy ahogy van már a második epizódnál. Lehet, hogy kissé tömörnek hat, de itt már nyugodtan következhetnek a lassabb történések és akciók. Apropó akciók! Az akciójelenetekre is maximális pontot adnék. Teljesen rendben voltak, amire az enyhe sötét hangulatú képi világ még inkább rátesz.
Várom a második részt, ami ugyebár holnap esedékes (minden szerdán kerül adásba), és remélem, hogy a folytatás is méltó lesz az első részhez. Jobb mindenképpen lehet. Vegyes érzésekkel telve én azt mondom érdemes megtekinteni az első epizódot. A jövőben kiderül, hogy érdemes lesz-e tovább nézni a sorozatot. Én bízom benne, hogy igen.

2012. október 2., kedd

Rajzfilm áradat 2.rész: The Incredible Hulk Animated Series (1996)


Maga Hulk egy nagyon jó karakter a Marvelnél, de a képregényrajongók között is akadnak sokan, akiket különösebben nem érdekelnek a Hihetetlen Hulk képregények. Fene sem tudja miért, pedig 'HIHETETLEN' jók. Talán azért, mert Bruce Banner figurája kicsit nehezebben emészthető, mint a többi szuperhős? Lehet..., viszont több van ebben a karakterben annál, mint amit például a filmadaptáció mutat. Egyeseknek talán csak annyi jön le,  hogy Ross tábornok folyton a nyomában van és addig nem nyugszik, amíg meg nem öli. Azért akad itt még izgalom bőven. Szóval, akinek a Hulk sztori nem volt annyira szimpatikus, de magát a karaktert azért izgalmasnak tartja ajánlanám ezt a rajzfilmsorozatot. A 90'-es évek rajzstílusa szerintem az egészet feldobja. Ebben az időben még egyenértékű volt a képi világ a sztorival. Sajnos csak 2 évad készült összesen, ami 24 részt takar, de nem fogunk unatkozni ezalatt a néhány rész alatt sem. Ősi ellensége a Vezér folyamatosan tevékenykedik, de olyan karakterekkel találkozhatunk különböző részekben, mint például; Ghost Rider, Iron Man, She-Hulk, Thor, a Fantastic Four, Victor vom Doom. Többek között ezek a mellékszereplő szuperhősök is hozzájárulnak ahhoz, hogy ne csak az alapsztoriból csemegézzünk. Mindenképpen megér egy próbát!