3 éves az Amazing Comix!

A mai napon a harmadik évébe lépett szeretett blogom, és megmondom őszintén röstellem, hogy jó ideje nem született semmilyen bejegyzés. A jó hír az, hogy legalább két tucat megkezdett cikk van, ennek pedig a nagy része majdnem teljesen kész! 

Szokássá vált az elmúlt két születésnapi bejegyzésben is összegeznem, hogy mi történt az év leforgása alatt a blog háza táján. Túl sok mindent most nem tudok elmondani azon kívül, hogy a látogatottság az egekben van (még annak ellenére is, hogy sajnos kimaradt néhány hónap).
Emellett pedig hatalmas öröm, hogy sokan e-mailben érdeklődtetek a miértekről. Mindenkinek válaszoltam ahogy időm engedte, így a legtöbben már értesülhettetek. Való igaz, hogy nem volt túl sok időm az írásra, de remélem jóvá tehetem a dolgot egy régóta halogatott hosszú cikkel, melynek címét most felfedem. 

A "Nagy Batman téma" névre keresztelt irományomról egyelőre mást nem árulnék el. Legyen meglepetés. Aminek örülhetek, hogy még nem láttam hasonlót egyetlen magyar oldalon sem. Reménykedem benne tehát, hogy elnyeri minden Batman rajongó tetszését! A bejegyzést eléggé hosszú lére eresztettem, de annál érdekesebb és hiánypótlóbb lett szerintem.
Tervek továbbra is vannak a jövőre nézve, és persze az említett több tucat poszt is befejezésre vár!
Van pár érdekesség, a "Képregények videojátékban" és a "Képregényhősök undergroundja" is újabb résszel fog jelentkezni, melynek remélem szintén sokan fogtok örülni. Videojátékok terén különösen hiánypótló bejegyzések következnek.

Köszönöm nektek, hogy továbbra is felnéztetek ide a leállás alatt is! És köszönöm az elmúlt évi olvasottságot! Hamarosan újra jelentkezem! Addig is; olvassatok rengeteg képregényt!

Magyar Szuperhős Mesék 3. - A kalandok folytatódnak

Remélem már eléggé beleégett a köztudatba, hogy létezik ez a kiadvány, és nagyon kevesen vannak akik csak most szereznek tudomást a létezéséről. A tavaly indult magazin immár a harmadik számánál tart. Az eladási adatokról nem tudok semmit, de észrevehető a folyamatos fejlődés a lapon, a kőbe vésett szigorú alapok mellett.
Az előző számtól nem csak a Képes krónikák (azaz egész oldalas illusztrációval ellátott történetek) foglalnak helyet a MSZM lapjain, hanem a képregény is örök helyett kapott. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezzel az ábrázolási formával csak hozzátesznek az alkotók a vizuális élményhez. Nem túl kevés, és nem is túl sok van belőle. Személy szerint nekem ez a néhány oldalas képregény kielégíti az efféle szükségleteimet olvasás közben, hogy ne csak főként a képzeletre, de a vizuális élményre is hangsúly kerüljön.
Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár újabb kalandok elé néznek, mindez persze a megszokott környezetben zajlik, és újabb karakterek bevonásával.
    Az új helyszín, melyet az alkotók ismét a legmagyarosabbra szabtak: a kőbányai pincerendszer. Ezeknek a magyar színtereknek az átültetése ebbe az elképzelt történetfolyamba a címből kiindulva természetesen szükségszerű, de úgy tűnik a készítőkben még mindig vannak rejtett tartalékok, és az ismétlések helyett hozzák folyamatosan az új területeket. Egyrészt ezektől lesz kerek egész ez a magyar magazin, másrészt ez a folyamatos terjeszkedés mindig bővíti a Magyar Szuperhős Mesék világát. Nekem ezek a helyszínek folyamatosan mosolyt csalnak az arcomra, de félreértés ne essék; nem azért mert oly nevetségesek lennének. A kiadvány indulása óta kellő gyermeki izgalommal képzelem el ezeket, és hála az alkotóknak; képes vagyok mindegyiket teljes egészében ennek az elképzelt világnak a mintájára szabni a képzeletemben.

Megjelenik egy újabb gonosztevő, aki a Sötét Bajnok nevet kapta. Az előző két számtól eltérően, ebben a történetek között szorosabbra vették a kapcsot az írók. A közös pont pedig ez az újdonsült karakter. Az újító szellem megint csak érzékelhető. Talán ezt tartom a legpozitívabbnak az újság fennállása óta. A folyamatos frissítés megalapozza azt a hangulatot, ami egyenesen ellensége az unalom táptalajának. De visszatérve a bekezdés elejéhez; Maró Feró után nyugtázom, hogy megvan a második kedvenc gonosztevőm a Sötét Bajnok személyében. Az illegális küzdőversenyeket szervező ambiciózus figura uralkodni akar, és rövidtávú tervei közé tartozik, hogy átveszi az ország irányítását! A kiadványhoz végképp passzol ez a becsvágyó figura. Imádom a Magyar Szuperhős Mesékben, hogy a harmadik szám alkalmával is tudnak olyan karaktert hozni számunka, akit teljesen más célok vezérelnek, de szigorúan maradnak az eredeti magyaros koncepciónál. 

A sötét bajnok mellett szintén vadonatúj (vendég)szereplő Mátyás királyunk. Ismét izgalmas történelmi személlyel bővült a paletta. Az igazságtevés természetesen nem marad el. Az első történet végén sikeresen megmenti a helyzetet.

Előkerül a második számban említett vadkanos tőr, melyet Szél Szelemér rabolt el a Nemzeti Múzeumból, de menekülés közben a Dunába ejtette néhány egyéb műkinccsel együtt. Őszintén szólva teljesen megfeledkeztem róla, de a készítők egyetlen részletet sem hagynak veszni hagyni és nyilván minden apróság a közelgő kiadások egyik szükséges kelléke. Nem csekély okból kifolyólag, minthogy a tőr mágikus ereje hozta létre a Sötét Bajnokot. A bandita születését a képregényoldalakon olvashatjuk. A történet igen érdekes. Meglepő fordulat következik.

A harmadik történet, "A hőskor vége" az eddigi legkomolyabb végkifejletet produkálja. A cím alapján nem is tudunk talán más dologra gondolni, minthogy valamelyik szuperhős meghal. Az ilyen sajnálatos dolgok a képregényvilágban is gyakran jelentkeznek, de hamar kiderül, hogy az adott szuperhős valójában nem halt meg, esetleg feltámadt, vagy más okból kifolyólag kelt új életre. A cím vészjósló jelentése, és az előbb leírt néhány sorom jelen esetben magáról Hungária Kapitányáról szól. A spoilertől eltekintek. Nem célom, hogy bárki előtt is felfedjem a harmadik füzet végét, de szerintem ez az eddigi legepikusabb történet a Magyar Szuperhős Mesék eddigi fennállása óta. Felvetődhet számtalan kérdés a folytatást illetően, de a negyedik szám nyilván mindenre választ fog nyújtani.

A tanító "Tudtad-e" kiegészítések a lapok alján, vagy a képregényoldalak kockái között most sem maradtak el, és a történethez hozzátéve, valamint a fiatalságot tanítva a történelemre továbbra is hasznosak.

Ahogy már azt említettem, a fejlődés minden egyes újabb kiadványban érzékelhető, és egyértelműen csak javuló tendencia jellemzi. Az én ismertető posztjaimon kívül is számos véleményező írás jelent meg a neten erről az újságról, és úgy tűnik, hogy a készítők minden egyes tanácsra, illetve meglátásra figyelve hasznosítják a pozitív és negatív kritikákat. A harmadik lappal is sikerült a fejlődés. Egy szembetűnő hibája viszont jelentkezik a kiadványnak (itt kizárólag a 3. számra gondolok), legalábbis számomra. A szlengek használata hozzátartozik a mai fiatalok ábrázolásához, bár lehetne ezt úgy hiszem másként is. Néhol úgy érzem egy kicsit túlzásba vitték az írók. 23 éves vagyok, és amikor ezeket olvasom, akkor egy pillanatra megállok. Egy nagyrészben gyermekeknek szánt magazinban az ilyesmit talán egy csöppet vissza kellene fogni. A fiatalok tanítására szánt sorok között ugyanis az ilyen kifejezések kissé illúzió rombolóak lehetnek, és a szülők sem örülhetnek nekik túlságosan. Alapvetően tényleg csak apróságokról van szó, így talán csak nekem volt feltűnő az az egy-két szó.

A borító csodaszép grafikáját egy Döme Zsófia nevű leányzó készítette, ahogyan az első, A Sötét Bajnok viadala című történet illusztrációit is. Az igényes, digitálisan elkészített szabadkézi rajz újabb példáját glorifikálhatjuk. Az erős fekete kontúrok alkalmazása, és a gazdagon árnyékolt színezés nagyon tetszik.

Természetesen ehhez a számhoz is jár egy vadonatúj egy perces képregény (A zsugorított szemét rejtélye címmel), ahogy azt már megszokhattuk. Nem tudom egyedül vagyok-e vele, de nekem ezek a néhány kockás képregények teljes mértékben hozzátesznek az újságban olvasottakhoz és mintegy apró kiegészítést funkcionálnak a történetet tekintve. A készítők részéről hatalmas ötletnek tartom ezeket az ingyenes kiadványokat. Promóció szempontjából sem elhanyagolható a mivoltuk, de úgy hiszem méltóképp illik a Magyar Szuperhős Mesék újító összességéhez.

A történet hát halad tovább nemsokára a negyedik számmal, újabb izgalmakkal és rejtélyekkel övezett útját. Hungária Kapitánya sorsát sajnos előre megjósolni lehetetlenség, de azért hiba lenne már most belenyugodni a sorozat kulcsfigurájának halálába. Mondhatom, hogy az egyik legjobban várt folytatás mindenképpen a negyedik szám lesz.

Boldog Karácsonyt!!!!

Ezúton is szeretnék minden kedves olvasómnak Boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánni! Remélem mindenkinek kellemesen telnek majd az ünnepek, a fa alá sok képregény kerül, és reméljük ti is képregényt ajándékoztok viszont! A rövid szabadság, avagy szünet alatt remélem mindenkinek jut néhány órája, hogy kezébe vegyen néhány képregényt és megfeledkezzen a problémákról egy kis időre!

Előre nem tervezett dolgok miatt szünetelni kényszerült a blog a heti posztok terén, de januártól visszaáll a rend és változatlanul folytatja működését. 

A HEGY! Játssz a megnyerhető képregény csomagért!

Pár napja nyereményjátékot hirdetett A HEGY cím alatt futó posztapokaliptikus magyar képregény. Hogy miért érdemes játszani? Alapjaiban egy szintén egyedi témában készült címről van szó. Mint az eddigi honi alkotások, ez a számtalan stílusjegyet magában hordozó comic sem ragad meg egy szuperhősképregénynél, hanem mernek más utakat járni az alkotók. Aki még nem ismerte, annak itt a remek alkalom, hogy ingyen és bérmentve hozzájuthasson egy Hegy csomaghoz!
Mit kell tenned, hogy a tiéd legyen? Kedveld a Hegy képregény oldalát (ha még nem tetted volna), oszd meg ezt a képet, és nyerj két képregényt és egy dedikált posztert! Pofon egyszerű, nemde bár? A megnyerhető csomag tartalma: A Hegy 0. száma - javított és újjáélesztett verzióban, egy dedikált poszter, majd megjelenéskor a teljes Hegy képregény kötet!
Összesen három csomag kerül kisorsolásra, melyből kettőt az előbb említett hivatalos facebook oldalon, egyet pedig a 444 Geekz hasábjain nyerhettek meg. Ha dupla eséllyel akartok indulni, akkor mindenképpen látogassatok el a geek próféták oldalára is!
A 0. számot és a posztert egy szép kis kuponnal, a készítők sajátos "aranyszelvényével" együtt kapjátok kézhez, ezt pedig a Hegy képregény megjelenésekor azonnal beválthatjátok egy kötetre! Mindenképpen érdemes játszani. Ezúton is buzdítanék mindenkit a megosztásokra!

"Kedvel, oszt nyer? -pontosan: Kedvel, oszt nyer!
Sorsolás karácsonykor!"

Kedveld: www.facebook.com/ahegykepregeny
Oszd meg a képet.
Továbbá, játssz a 444 Geekz oldalán is, hogy dupla esélyed legyen: geekz.444.hu

Bloodlust - Magyar vámpír képregény Cyber Punk köntösben

Gondolom minden képregény fan, vagy akár csak a téma iránt érdeklődő tisztában van azzal, hogy nincs túl sok képregény hazánkban amit magyar alkotók rajzolnak és írnak. A Bloodlust viszont annak a néhány címnek a sorait erősíti, amely évek óta fennáll, és híre (remélem) egyre csak terjed. Gyökerei egészen 2005-ig nyúlnak vissza, amikor is még egy másik történettel jelentkeztek a készítők. Ebből két szám jelent meg. Azóta a képregény világát teljesen újratervezték, finomították, és 2010-ben napvilágot látott az első új szám átdolgozott sztorival, "Ébredés" címmel.
A Bloodlust egy alternatív cyber punk jövőben játszódik, méghozzá 2060-ban! A Föld egy világméretű katasztrófa áldozata lett, melyet nem mások mint az emberek okoztak. A képregény fő helyszínéül egy Crywen nevű város (úgynevezett neopolisz) szolgál, ami New York romjaira épült. Ez a sötét, erőszakkal teli színtér szolgáltatja nekünk alapjaiban a cyberpunk hangulatot.
 
 A történetet nem célom szóról szóra kivesézni, hogy azért azoknak is maradjanak meglepetések akik még nem olvasták, de egy rövid bemutatással azért megpróbálkoznék némileg spoileresen: Az első szám úgymond bevezetőként szolgál, melyben betekintést kapunk Crywen bűzlő és erkölcstelen világába, mindezt gondosan összerakott háttértörténettel, ami talán a legfontosabb egy képregény esetében. Felépített sztori nélkül ugyanis nincs képregényes világ. A füzet oldalain megismerkedhetünk gyalog-galopp egy Rachel Gilmore nevű leányzóval, aki a Tisztogatók szervezetnek dolgozik. Általunk végigkövetett melója közben feltűnik egy rejtélyes alak is... Nem titok, hogy a BL egyik alappillére a vámpírok és farkasemberek beültetése ebbe a futurisztikus jövőképbe és meg kell hagyni; piszok jól csinálják. A dolgok a második számtól kezdenek eldurvulni, és felveszik végső formájukat a vámpír eposzt illetően. Végre bepillantást enged nekünk a füzet az imént említett rejtélyes alak életébe. A szálak összefutnak, ez teszi fel a pontot az i-re, hogy minden tiszta legyen, ami az első számban még ködös volt.
A karakterek és a világ felépítése gondosan halad ahogy belemélyedünk történetbe. Egy interjúból kiderül, hogy a vámpírok és farkasemberek megszokott "ősellenség" megnyilvánulását nem követi a Bloodlust. Szerencsére itt más a helyzet, és ez nagyon pozitív jellegű dolog. Számtalan filmben, könyvben, képregényben és videojátékban harcol egymás ellen a két faj, és irtó unalmas is lenne, ha a készítők is ebbe a mederbe terelték volna a vizet. A farkasemberek egyelőre nem főszereplői a sztroinak, de biztosra veszem, hogy ami késik, nem múlik. A harmadik számmal még több érdekességet, rejtélyt és izgalmat kapunk, melyet folyamatosan adagolva szippanthatunk magunkba. Mivel akció orientált képregényről beszélünk, így ez nyilván nem is fog változni a jövőben.  Az egyik főszereplő nyújthatja talán a legizgalmasabb történéseket, mégpedig a Nathan névre hallgató vámpír. Egyszerre tűnik pártatlannak, büszkének, és persze rengeteg rejtély és válasz kerülhet felszínre vele kapcsolatban, melyekről még maga sem tud. Rajta kívül számtalan figura van, akik nyilván továbbra is szakadatlan hű mellékszereplői lesznek a sztorinak. Hogy néhányat kiemeljek közülük a teljesség igénye nélkül ők például; Zero, Ferly és Logan. A kiaknázatlan lehetőségek tárháza végtelen, és minden bizonnyal a készítők már előre tudják, hogy melyik szereplő milyen irányba fog haladni a történet elmélyülése közben. Az már most biztos, hogy ez a Cyber univerzum rendkívül összefér a vámpírok világával. Meglepődésemre nálam tökéletes passzol a kettő.

A három megjelent kiadás mellé (a harmadik részből egy limitált, sorszámozott, fekete-fehér verzió is készült) 2013-ban készült egy igen limitált, 56 oldalas különszám is "Cryweni történetek" címmel, mely mindössze 50 példányban látott napvilágot. A szürkeárnyalatos füzet 6 oldalnyi színes oldalt is tartalmaz, és antológiaként funkcionál. Ebből a füzetből ollózva megjelent két darab történet is online, melyeknek címe "Zsoldosvégzet", valamint "Delírium". Ezzel persze még nincs vége a sornak, mert akad itt még két novella is a készítőktől. Az egyik egy "A Neopolisz gyermekei" címre keresztelt 11 oldalas iromány, melyet Dense T. Harding írt, és rendkívül érdekes, a képregény szempontjából rengeteg újdonsággal szolgáló darab (a BL weboldaláról egyetlen kattintással letölthető, és már azonnal olvashatjuk is). A másik pedig a "Kéjgyilkos" címet kapta. Mindkét novella szintén az antológia részeként jelent meg nyomtatásban.
     A képregény jelenleg Kozmajer Viktor, és Fábián Péter (bizony ám, a Magyar Szuperhős Mesékből ismerős Fábián Péter...) alkotómunkáját dicséri nagyobb részben, de közreműködtek más személyek is az egyes számokban. Ők pedig nem mások, mint Kiss András, Harsányi Tamás, Molnár Dénes, Szűcs Gábor.

Úgy gondolom, hogy a Bloodlustnak mindenképpen helye van a magyar képregényes berkekben. A történet egyre érdekesebb, a kiadványok külleme is egyre szebb és profibb. Gondolok itt a rajzokban és a színezésben, egyes panelek elrendezésében érzékelhető változásfolyamra. Minden szám után észre lehet venni néhány apróságot, amiben igen is fejlődött a comic. Ne feledkezzünk el arról, hogy a szerzői képregények minden tekintetben kizárólag az alkotók munkáját dicsérik! Rengeteg energia és pénz kell hozzá. Önerőből, és persze a lelkes olvasókon keresztül nehéz út a fennmaradás, de ezidáig a Bloodlust úgy tűnik jól vette az akadályokat és töretlenül készítik az újabb számokat. Gratulálok nekik ahhoz amit összehoztak Egy remek magyar képregénnyel gazdagodott a kicsiny magyar képregényes közösség általuk. Mindenképpen támogatásra érdemes a sorozat!

www.bloodlust.hu

www.facebook.com/bloodlustcomics
www.magyarkepregeny.hu

Ajánló - Ezeket olvastam a közelmúltban

Bár mostanában egyre kevesebb időm jut a képregényolvasásra, azért az utóbbi időben mégis szakítottam rá egy keveset. Az egyik kedvencemet is újra elolvastam, méghozzá Alan Moore The Killing Joke-ját. Az apropó egyszerű volt. Láttam, hogy újra kiadásra került egy limitált akciófigura szériához, és kedvet kaptam hozzá. A friss nyomás a figurával együtt egy kihagyhatatlan egyveleg. Remélem nem csak én érzem úgy, hogy ezt a kiadást mindenképpen be kellene szereznem. Az esély nagyon kicsi, ugyanis majdhogynem már most nincs belőle. A limitált cuccok átka..
Eljutottam végre odáig is, hogy a Star Wars: The Force Unleashed I-II-t is elolvassam. Piszkosul eltalált darab, és erről egy ismertetőbe is belekezdtem már. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de a Star Wars megunhatatlan téma a képregények lapjain is. Aki szereti, az szeretni fogja a videojáték alapján készült képregény mindkét részét, ugyanis egészen más szempontokból mutatja be az eseményeket a két vaskosabb, bordázott füzet. Ezen kívül belekóstoltam a Marvel Adventures féle Vasember sztoriba is, valamint az Image comics Manifest Destiny sorozatába kezdtem bele. Utóbbiról elképzelhető, hogy szintén lesz egy ismertető. Ez a sorozat már az első két számmal megfogott. Jelenleg a 17 számnál tart az Egyesült Államokban. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Magyar Szuperhős Mesék - Itt a második szám!

Megérkezett hát a Magyar Szuperhős Mesék második száma, mely az elsőhöz képest sokkal magasabbra tette a mércét, és újdonságokkal bővült. A megkezdett 'Képes Krónikák' továbbra is magját képezi a lapnak, de az első számtól eltérően, itt 3 helyett kettőt kapunk ebből az egyedi formából. Nem kell elkeserednünk, ugyanis legnagyobb újításként egy 7 oldalas képregény is helyett kapott benne! Már magában az érdekes volt az előzőnél, hogy minden történetet más grafikus illusztrált, de azt, hogy néhány képregény oldallal egészítsék ki az eddigieket, hatalmas újításnak tartom!
Hogy mi történt az előző füzetben? Megismerkedhettünk két elszánt magyar szuperhőssel (Harcsa Huszárral, valamint Hungária Kapitányával), és eredettörténetükkel. A két szuperhős egymásra talált, és együtt felvették a küzdelmet a veszedelmes Vérpuli ellen.
A Magyar Szuperhős Mesék hazaszeretete újfent meglátszik minden egyes oldalon, de ezúttal egy vendégszereplő is tiszteletét teszi az első történetben, aki nem más, mint Toldi Miklós! Abban egyetértünk, hogy Toldi szerepe elég fontos az irodalomban, azon viszont vitatkozhatnánk, hogy vajon valós történelmi személy volt-e. A választás mindenesetre rendkívül jó. A karakter beépítése a Képes Krónikák világába úgy gondolom sikeresen megtörtént. Szövegei fennköltek, és régies stílusban íródtak. Ez nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a figura az legyen aki, így Szilágyi Dénes Tibor, és Medla József László munkája elsőrangú lett. Erre még rátesznek egy lapáttal (persze szigorúan csak jó értelemben véve) Fábián Péter grafikái, melyek úgy illusztrálják nekünk Miklóst, mint ahogy azt Arany János verseiből, és korabeli történetekből megismerhettük és elképzelhettük. Rajzainak erős és szálkás vonalvezetése jól illik az első történethez, és a személyes kedvencem lett. Kicsit komor, de ugyanakkor a sztorihoz különösen passzoló illusztrációkat készített. Ő rajzolta meg az eddigieket tekintve (gyermek szemmel nézve) talán a "legfélelmetesebb" gonosztevőt a Magyar Szuperhős Mesék történetében. A Maró Feró névre keresztelt alvilági hulladékkirály roppant nagy kedvencem lett. A megrajzolás tekintetében főleg, a leírtak alapján pedig mindenképpen.

Nem hanyagolhatók el a rajzokban található rejtett apróságok sem, mint például Toldi Miklós övcsatján a Malomkő, melyet megmosolyogtam és ezzel Arany' verseire emlékeztem. És persze most sem maradtak el az apró történelem leckék, melyek helyszínek/személyek bemutatását tűzték ki célul az adott oldal alján lévő apró betűs részben. Ezek a tanító jellegű dolgok ennek a számnak is kulcsfontosságú részletét képezik, és szerintem szükség is van rájuk. A fiatalabb korosztály egyszerre szórakozik és tanul.
     A bevezetőben említett 7 oldalas képregény meséli el a második történetet az magazinban, melyhez a rajzokat Létai Márton készítette. Az ő munkája az első szám harmadik története, a Veszedelmes Vérpuli, melyhez szintén ő járult hozzá grafikáival. A stílusa rendkívül egyedi. Illik a figurákhoz ez a kidolgozás. Nagyon remélem, hogy a képregényt, mint ábrázolási formát megtartják a készítők a jövőre nézve, ugyanis szerintem nagyon jól sikerült! A Magyar Szuperhős Mesék egyperces képregényei is hatásosak voltak, így már mérget lehetett volna rá venni, hogy működni fog ez a magazin oldalain is. A történelmi tanok itt is jelen vannak, méghozzá egy "Tudtad-e?" formában. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire beleégett az összképbe, és mennyire hasznos lehet a fiatal korosztály számára. A képregény nem mondható rövidnek azt tekintve, hogy egy történet 14 részes, és gondolom ez egyfajta tesztként is értelmezhető a készítők szemszögéből nézve, de szerintem bátran növekedhet ez az oldalszám már amennyiben a kiadási költségek ezt megengedik. Rendkívül passzol a laphoz, és mondhatni a magját képezheti a jövőben.
A harmadik, és egyben utolsó történet Tachkov Professzorról szól, amint megakadályoz egy szabotázs akciót bázisán a Vérpuli segítségével. Az itt található rajzokat Vigovszky Rita készítette. Merőben más mint Fábián Péter, vagy Létai Márton munkái, ezért tartom én egyedinek ezt a kiadványt. A sötét színek ellenére mégis csalogatóan kedvesek a figurái.
     A második számhoz egy új egyperces képregény is készült "A fafejű műkincsrabló" címen, mely egy előzményt mesél el. A történetek között akad utalás erre vonatkozóan, így érdemes elolvasni.
A kiadvány korhatára 6+ -ról 10-re emelkedett, de persze csak a szövegek értelmezését figyelembe véve, melyet a készítők már a magazin elején kiemelnek. Toldi Miklós szövegei valóban értelmezésre szorulhatnak a gyermekek számára, de mindegyik történetben találhatóak hasonló részek, melyeket inkább a szülőnek ajánlott felolvasnia és elmagyaráznia csemetéjének.
A második felvonás újításai, és izgalmas történetei okot adnak rá, hogy továbbra is követhessük eme magyar hősök kalandjait, úgyhogy mindenképpen várom a harmadik számot is, ami már készül! Ősszel vadonatúj egyperces képregény érkezik, mely továbbra is ingyenes lesz, és ahogy a készítők ígérik; újabb történelmi vendégszereplő érkezik a Magyar Szuperhős Mesék oldalaira!

Eltelt megint egy év...2 ÉVES A BLOG!!!

Amikor elkezdtem ezt az egészet, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien fogtok olvasni. A statisztikák arról árulkodnak, hogy egyre többet kattintottak a blogra, és legtöbben mindezt céltudatosan a direkt linken keresztül és nem internetes keresések által teszik. Hatalmas köszönetet szeretnék mondani mindenkinek! Az Amazing Comix nem éppen a legaktívabb oldal a blogtörténelemben, ugyanis akkor írok amikor épp van időm rá. Napi posztokkal sajnos ritkán tudok jelentkezni, így a néha 1 hónapos szünet sajnos az időhiányból ered. Az ilyen nagy kihagyásokat igyekszem ellensúlyozni, és hullám szerűen többet posztolni az egyes szünetek után. Mivel egyedüli szerkesztő és író vagyok itt, ezért gondolom ez megbocsájtható dolog. Többen írtak már azzal kapcsolatban, hogy jelentkeznének szerkesztőnek/ posztírónak, de az a helyzet, hogy ez a blog mindig is túl személyes lesz ahhoz, hogy mások kezébe is adjak egy-egy staféta botot. A tempóm remélem változni fog, és remélem egyre több időt tölthetek majd azzal, hogy egyre érdekesebb posztokat írhassak. Igyekszem legtöbbször olyan témákkal foglalkozni a képregényeken belül, amire más hasonló oldal nem tér ki és próbálom a sajátos nézeteimet továbbadni a blogon keresztül. Remélem valamennyire azért sikerül is ez néhanapján. Hogy mi történt az elmúlt egy év leforgása alatt? Növekedett a rendszeres olvasók száma a vendéglátogatók mellett, amit nagyon pozitív dologként tartok számon. Elkezdődtek olyan témák és sorozatposztok, amiért úgy gondolom érdemes felnézni néha az oldalra. A jövőben annyi tervem van, hogy több évi posztolásra elegendő lenne, így ahogy időm engedi adagolom nektek ezeket. Szeretnék újabb szavazásokat a blog működésével kapcsolatban, nyereményjátékkal kapcsolatos ötletem is van. Meglátjuk, hogy ezek a tervek mikor válhatnak valóra, mindenesetre igyekezni fogok továbbra is. A legnagyobb volumenű terv az lenne, ha a blog mellett egy havi, esetleg kéthavi magazin is napvilágot láthatna az Amazing Comix név alatt. A célom ezzel az lenne, hogy olyan folyóiratot hozzak létre, melyhez hasonló még nem volt Magyarországon, így ebben ötleteket és kezdeményezéseket várnék a jobb fent található e-mail címre. Nos, mint látjátok terv az van bőven. Már csak a megvalósításukon kell ügyködnöm. Remélem továbbra is követni fogjátok a blogot. Köszönöm még egyszer mindenkinek a támogatást az által, hogy visszajártok ide!

McFarlane Toys - Walking Dead Diorama kollekció karácsonyra

A Walking Dead sokak számára csak egy televíziós sorozat, és az elmúlt évek egyik legsikeresebb szériája, mégis én inkább a képregényes mivolta miatt írok róla. A képregénysorozatot Todd McFarlane kiadója, az Image viszi, de emellett (amiről már korábban írtam egyszer) kiemelkedő fontosságú lehet McFarlane Toys névre keresztelt cége, mely főként akciófigurák gyártására adta a fejét. A minőség kiemelkedő világ szinten, és naná, hogy a Walking Dead akciófigura kollekciója is nekik köszönhető. Ezúttal a figurákhoz tartozó diorámákat fognak készíteni, ami mutatós kellék lehet a polcon azoknak akik rendelkeznek már WD figurákkal. Előzetesen csak néhány kép látott napvilágot, melyeket maga a mester tett közzé, és az már látható, hogy egyedi megközelítésből oldotta meg a diorama kérdést. A merev, egybe öntött formák helyett lego szerű elemekből rakhatjuk össze kedvenc helyszíneink töredékét. Tartozik mindehhez egy eredeti megjelenés, de akár saját elképzeléseinknek is teret adhatunk, persze ez nyilván korlátozott a fix darabok miatt. Úgy gondolom ismét sikerült valami eredetit alkotniuk. Hasonló megvalósítással még nem találkoztam diorama szinten. A megjelenés még sajnos elég messze van, de karácsonyra már megvásárolhatja minden érdeklődő. Egyéb információk sajnos nincsenek a szettekről. Még az is elképzelhető, hogy csak korlátozott példányszámban lehet majd hozzájuk jutni. Ez gyakran előfordul a cégnél.

Képregények videojátékban 3.rész: A 90'-es évek Nintendo korszaka, végül vegyesen!

Ismét itt a 'Szuperhősök videojátékban' rovat ahogy megígértem, és egyben a klasszikus Nintendo és a Super Nintendo játékok bemutatásának befejező része. Itt igyekeztem írni a "maradék"(bár azért idézőjelben mert elég csúnya kifejezés rá) képregényes témájú játékról vegyesen. A NES és SNES játékok bemutatásának ez az utolsó része. Bekerült ide minden olyan képregényes témájú játék amiről úgy gondolom érdemes volt írnom és van valamilyen képregényes történelmi jellege. Előre is elnézést attól akit ez érzékenyen érintene, de kihagytam néhány olyan játékot, mint például az Asterix, vagy Snoopy. Úgy gondoltam, hogy ezek a játékok talán nem lesznek annyira érdekesek, így megemlítem őket ugyan, de ismertetőt nem írok róluk. A statisztikákat tekintve eddig népszerű lett ez a kezdeményezés, így bátran folytatom majd a sort további platformokat és játékokat bemutatva. Viszont maradjuk egyelőre a témánál. Íme hát néhány gyöngyszem:

Teenage Mutant Ninja Turtles (1989) -NES Nos, ki nem ismerné hát kedvenc teknőceinket, akik bizony mutáns ninja teknősök, még ha a magyar fordítás meg is feledkezett a mutáns kifejezésről. Pályafutásuk 4 évvel korábban, 1984-ben kezdődött képregényként, de maradjunk most inkább a játéknál. Bizony, a kilencvenes évek előtt egy esztendővel bizony még nagyon kezdetleges volt a kidolgozás a Nintendo játékokat tekintve, mégis kihoztak ebből a játékból mindent amit tudtak, és az akkori teknőc rajongók végre élvezhették vizuálisan is a ninják kalandjait. A bejelentkező képernyőn bemutatásra kerül mind a négy kedvenc és természetesen kultikus fegyverük is velük együtt néhány másodpercben majd a Push Start után mér bele is csaphatunk a lecsóba. Remek kis akciójáték. Az, hogy az elején nem tudunk választani négy kedvencünk közül ki van küszöbölve azzal, hogy egyes pályarészek után már folytatjuk bármelyik karakterrel. A játékidő elég sok ahhoz képest, hogy régi játék. Körülbelül 2 órámba került végigjátszani ahhoz képest, hogy néhányszor meghaltam közben.

Teenage Mutant Ninja Turtles -Arcade Game (1989) -NES Ez egy eredetileg játéktermi játéknak tervezett, de később klasszikus Nintendora kiadott TMNT játék. Az Arcade Game kifejezés egyértelműen utal erre, ugyanis ez volt a játéktermi, kisebb kihívást nyújtó és pörgősebb, rövidebb játékok elnevezése. A játéktermi változat megjelenésének köszönhetően megjelennek a játékban olyan elemek, mint rövid, de valódi átvezető animációk, valamint normális tiszta zene mindenféle torz midi hangzás nélkül. Itt már játszhatunk másodmagunkkal is, és egyszerre apríthatjuk a ránk támadó ninjákat és egyéb ellenségeket. A játéktermes változatban elviekben akár 4-en is játszhattak egyszerre. A 2db NES kontroller ezt sajnos nem teszi lehetővé. Azt hiszem ez a játék sokkal komolyabb mint elődje, hiába a gyors játékmenet és rövid végigjátszási idő. Csak egyedül játszottam, de egyszer szívesen kipróbálnám a kétjátékos módot is.

Garfield: A Week of Garfield (1989) -NES Nyilván azt gondoljátok, hogy milyen gonosz vagyok, hogy Snoopyt és Asterixéket kihagytam a sorból, bezzeg Garfield mégis befért ide. Valamilyen szinten igazat is kell adnom ezért, de úgy éreztem ezzel tartozom Garfieldnak, még ha nem is vagyok egy hatalmas rajongó. Maga a játék elég gyenge, bár okozhat kellemes pillanatokat. Magát a vörös macskát irányítjuk. Elég furcsa, hogy akár egy aprócska pók miatt is kiírhatja a játék a Game Over-t. Baromi idegesítő ez a játék, és abszolút nem ajánlanám Garfield rajongóknak. Egyfajta elrettentő példaként írtam róla pár sort. Eléggé meggyalázzák ezzel a japánok kedvenc lusta macskánkat. Lényegében mindenféle állat fölött kell ugrálnunk és valamilyen golyókkal kell őket ártalmatlanná tennünk őket. Arra sajnos nem sikerült rájönnöm sehogy sem, hogy mégis mik lehetnek ezek a golyók amiket Garfield a tenyeréből dobál. Kérlek titeket ne játszatok ezzel soha.

Teenage Mutant Ninja Turtles III: The Manhattan Project  (1992) -NES Itt egy újabb teknőc játék, amely előző része nem ezen a platformon jelent meg, így elég furcsa. A játék egy igen hosszú bevezető animációval kezdődik, mely elég szokatlan, de annál pozitívabb élményt nyújt, mert hát az ilyen játékoknál egyáltalán nincs megszokva ez a hosszúra húzott Opening. Egyedül és ketten is játszhatunk. A zene borzasztó, de a grafika legalább teljesen rendben van. Leginkább az Arcade Game grafikájához hasonlítanám. A harc elég szokatlan módon van megoldva. Olyan mintha játékos karakterünk csak piszkálgatná az ellenséget, és ezáltal megnő a hibázás esélye is, és elég nehezen tudjuk legyőzni ellenfeleinket. Elég unalmas és gyenge játék. Negatív irányba változott minden elődeihez képest.

Teenage Mutant Ninja Turtles: Turtles in Time (1992) -SNES Ez a game az első Super Nintendora kiadott teknőc kaland, melyben már kiválaszthatjuk a legelején, hogy melyik teknőssel szeretnénk játszani, és szintén tartozik hozzá egy dupla játékos mód is. Ez a kazetta is a SNES alapgéphez volt csomagolva mikor megkaptad, és azóta már többször sikerült végigjátszani természetesen. Messze a legjobb 'Tini Nindzsa' játék amely valaha megjelent Nintendora. Az irányítás remek, alulról felülre bejárhatjuk a teret, de mindezt jobb grafikai körülmények között. A harci mozdulatok kidolgozása is bámulatos a platformhoz képest, szóval tökéletes választás lehet a Nintendo szerelmeseinek. Mint azt említettem, a géphez csomagolva jutottam hozzá, így ha valaki rendelkezik a játék eredeti dobozával önmagában, akkor ne legyen rest e-mailt írni, ugyanis már régóta keresem.

Teenage Mutant Ninja Turtles: Tournament Fighters (1993) -NES/SNES Ritka eset, hogy megjelent egy játék mindkét akkori platformon, de igazából pozitív, mert így aki rendelkezett a két gép valamelyikével az minden további nélkül élvezhette a játékot. Kicsit sok már a teknőc játékokból igaz, de ez az utolsó, ezekre a konzolokra kiadott darab. Szerencsére most egy 1v1 verekedős játékot kapunk, ami lényegében már kellett is a sok egymást követő, egy kaptafára építő kópia után. Ki nem találjátok, hogy ki jegyzi a fejlesztést... hát persze, hogy a Konami! A cég hírnevéhez mérten egy remek verekedős játékkal lettünk gazdagabbak. Van itt is megszokott Story Battle vagy választhatunk úgynevezett Tournament módot is a két kontrollert igénylő Versus mellett. A négy teknős közül választhatunk a játék elején. Igen hosszú és nem megszokott játékélményt nyújt és a zene is tökéletesen passzol hozzá. A harci mozdulatok kidolgozása a Konami hasonló kategóriás játékaihoz hasonló, de mégis testre szabott. Abszolút szórakoztató játék, és vetélytársa lehet az imént bemutatott Turtles in Timenak

The Mask (1995) -SNES  Kinek kellene bemutatnom a Maszk bohókás kalandjait? Ugye senkinek? A játék előtt mindössze egy évvel korábban került a mozikba zöld fejű humorheroldunk nagy sikerű filmje Jim Carrey főszereplésével, és hát úgy látszik ez a karakter is kívánta a játék változatot. A játék próbál a film történeti szálán haladni, ami persze szinte lehetetlen, így egy csomó olyan elemmel és ellenséggel van teletűzdelve ami a filmben nyilván nincs. Nem csak a zene, de maga a játék menet is mosolyogtató. Egy igazi vidám játékról van szó, mely azért mégis tartalmaz akció és ügyességi elemeket. Pörgős és nem túl hosszú végigjátszás tartozik hozzá, de mindenképpen jól lehet rajta szórakozni. Komoly hangvételről szó sem lehet. Nekem tetszett, bár sosem voltam oda a karakterért. Néhol azért egy kicsit szívózik a játék, vagy lehet, hogy csak én nem voltam elég ügyes.

Todd McFarlane's Spawn: The Video Game (1995) -SNES Nem volt kérdés, hogy az akkoriban különösen nagy figyelemre szert tett Pokolivadékból Nintendo játék készüljön, és nem is rossz játék! Spawnt irányítjuk a játék során, az események pedig a képregényhez hasonlóan követik egymást. A nagyobb ellenfelek enyhe kihívást jelentenek, de legalább ettől nem lesz unalmas a játék. Körülbelül másfél óra szabadidőt igényel intenzív odafigyeléssel, de az izgalom és szórakozás garantálva van. Az ütés és rúgás mozdulatok remekól ki vannak dolgozva, de amibe egy picit belekötnék az az ugrás utáni pörgő támadás. Kissé túl Street Fighterhez illő lett. Annak aki kedveli a képregény"hős"t, remek választás lehet egy kellemes délutáni kikapcsolódáshoz. És ne feledkezzünk meg arról, hogy ez Spawn legeslegelső videojátékos szereplése!

Judge Dredd (1995) -SNES Ha másként nem, hát a két évvel ezelőtt moziba került Dredd című film kapcsán ismerős lehet a kult karakter és sajátos világa, melyről sajnos sokan még csak mostanában szereztek tudomást, hogy képregényben igen is egy verhetetlen műfajt képvisel. Az új film, a régivel ellentétben (mely 1995-ben látott napvilágot Silvester Stallone főszereplésével) egy kicsit közelebb áll a képregényes valósághoz, de a játék egyértelműen az akkori film video játék adaptációja. Egy hamisítatlan akció játékra számíthatunk, mely csak részben képviseli a filmet, és azt kell mondjam; ez a fajta megvalósítás sokkal inkább a karakterhez illő. A játék mód kizárólag egy személyes, de emellett  hatalmas élményt nyújt. Lehet, hogy figura mibenléte miatt, de nekem nagyon tetszett a játék. Kétszer is végigjátszottam, na persze nem egymás után.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bemutatásra került hát szinte minden képregényes témájú és érdekes NES és SNES játék, és ezzel lezárul ez a sor. A játékok végigjátszása nem kis folyamat volt, így az, hogy két naponta jelentkeztem a rovattal nem azt mutatja, hogy ennyire hiper gyorsasággal játszottam és írtam. Ez a megkezdett sorozat elég sok időt igényel a tesztelés miatt, de igyekezni fogok mindig újabb adaggal szolgálni. Amint azt már említettem az előzőekben többször is, a rovat folytatódik, és legközelebb a Gameboy játékok kerülnek górcső alá. Szeretném bemutatni az összes megjelent Gameboy platform képregényes játékát, és bár szintén említettem, de hasonlóan ehhez a poszthoz, szintén körülbelül 3 részletben tudjátok majd elolvasni ezeket a recenziókat. Remélem ez az 'epizód' is hasonlóan népszerű lesz itt a blogon, mint két elődje, és remélem érdeklődéssel olvastátok. Ha valaki érdeklődését sikerült felkeltenem a téma kapcsán, annak csak pluszban örülök. A visszajelzéseket továbbra is várom komment, illetve e-mail formájában legyen az pozitív vagy negatív. Mindkét opció hatalmas segítség lenne a számomra.. Hamarosan újra jelentkezem!

Képregények videojátékban 2.rész: A 90'-es évek Nintendo korszaka még mindig! -DC COMICS

Újra itt vagyok a beígért a második résszel. Remélem tetszett az előző. Igen, ezen poszt tárgya még mindig a NES és SNES játékok a képregények világából. Valamiért nagyon vonz ez a két platform már gyerekkorom óta. Órákra, és napokra odaláncolt a TV elé, és nem bánom az ott "elvesztegetett" időt. Jól szórakoztam, és ha ma előveszem, még mindig ugyanolyan jól szórakozom. Viszont...egy kis segítséget kérnék, hátha valaki orvosolni tudja a problémám. Néhány kazettámat nem, vagy nagyon nehezen olvassa be már a SNES. Ez részben biztosan a kopás miatt van, mert rengeteget játszottam annó velük, de hátha tud valaki erre valamilyen házi praktikát. Ha valakinek van valamilyen ötlete, vagy járt már hasonló cipőben, és sikerült megoldania a problémát, az írjon a jobb fent található kontakt címre egy e-mailt. Hálásan megköszönném a segítséget. No de a kis kitérőből újra vissza ide, és a következő részhez, ugyanis megígértem, hogy ezúttal a DC Comics játékai lesznek terítéken, és persze nagy részben a blog hasábjain. Vannak itt remek játékok, és vannak kevésbé jók, de lássuk:

Superman (1987) -NES Superman az első igazi szuperhős, ezt mindenki tudja. Bár azt kevesen, hogy ő volt az első képregényhős akinek kalandjaiból Nintendo játék készült. 2 évvel az Uncanny X-men megjelenése előtt debütált Superman, és ez a kazetta olyannyira ritka, hogy rendkívül drágán lehet csak hozzájutni. No sajnos nekem sincs meg... na majd egyszer. Emulátorral játszottam egyébiránt. A Kemco itt még nagyon minimalista volt, elég ha a kiadás évét nézzük. A külsőségek bugyutának hatnak és kapunk egy Mario szerű Superman játékot, de távol álljon tőlem, hogy rossza mondjak róla. A kezdetlegességtől eltekintve nem rossz, bár a legnagyobb hiba az, hogy bármilyen repülő hősnek jól áll a földhözragadt/járkálós mód, csak Supermannek nem. Igen bizony, ő itt sajnos nem tud repülni csak ugrándozni. Mindemellett az akkori viszonyokhoz képest teljesen rendben van.


Batman (1989) -NES Miután bemutatták a Tim Burton által rendezett új keletű Batman filmet 89'-ben, illő volt kiadni a játék változatot is belőle, így megszülethetett ez a kihagyhatatlan Nintendo játék. A játék sztorija a filmhez hasonlóan halad, de a pályák, a zene és maga a hangulat igazából teljesen mást mutat menet közben. Persze nincs ezzel baj, hisz akció dús kellett hogy legyen, és mint tudjuk; nincs tele végletekig akcióval a film. A játékmód kizárólag egy személyes. Batmant irányíthatjuk. A kidolgozás nem lett rossz, bár túl lila lett kedvenc hősünk. Nyilván annak rovására, hogy a  hátterekben túl sok feketét használtak, ami nyilván kellett. Körülbelül bő fél óra alatt végig lehet játszani, de igazából túl intenzív játék ahhoz, hogy ez kevés legyen. Azt hiszem kötelező játék.


Batman: Return of the Joker (1991) -NES Nos igen, a filmváltozat Nintendo játéka sikeres lett minden bizonnyal, így szintén NES-re a következő DC játék is egy újabb Batman game lett. Köröket ver elődjére, és nem csak azért mert itt már nem lila, hanem kék ruhában feszít főhősünk. Itt a zene is sokkal elkapottabb lett, valamint a hangulat is egészen más, noha a pályák hátterei nem éppen a legváltozatosabb elemekből állnak, de még mindig változatosabb mint a filmváltozat adaptációjánál. Tetszett a játékmenet, tetszett a zene mint említettem és lekötött, de sajnos rövidebb volt mint vártam. A jövőben elképzelhető, hogy újrajátszom még.

Swamp Thing (1992) -NES Sokan nem tudják, hogy a Swamp Thing valójában egy képregénysorozatot takar, melynek gyökerei mélyen visszanyúlnak a képregényipar elfeledett rétegeibe, de igazából most nem az a célom, hogy ezt bemutassam. Ez a NES játék viszont hatalmas lett! Hatalmas elvárásaim voltak amikor elkezdtem ezzel játszani (persze csak módjával, Nintendohoz híven), és szinte azt kaptam amit előtte elképzeltem. Minden tekintetben egy komor hangulatú játékról van szó, mely a szélsőséges, de annál több rajgóval rendelkező mocsárlény videojátékba való átültetése. Természetesen akció és ügyességi elemek keveréke a megszokott módon és a kornak megfelelő megoldásokkal. Nagyon hamar, akár életveszteség nélkül végig lehet játszani egyhuzamban, de emellett mégis teljesen szórakoztató. Ajánlanám minden Nintendo fannak, képregényrajongó Nintendo fanoknak pedig főleg.

Batman Returns (1993) -NES/SNES A "Batman visszatér" alapján szintén készült videojáték, mely elődjéhez képest már valóban a filmbeli történéseknél veszi fel a fonalat, valamint majdhogynem kizárólag ezen a szálon halad. Érdekesség, hogy mindkét akkori Nintendo platformon megjelent a játék. NES-en egy kicsivel mérsékeltebb grafikával és zenével, de ugyanazzal a játékmenettel és szisztémával. A Super Nintendo változat igaz sokkal szebb és jobb, de nyilván ez a konzol már sokkal többet bírt, mint a korábbi konzol. A grafika remek, a kezelhetőség is, élményre pedig szintén csillagos ötöst adnék. Ez volt a legelső képregényes témájú videojáték amivel valaha játszottam, és így talán duplán is szeretem, ugyanis az alapgéphez volt csomagolva annó. Igazi Konami játék, ami kihagyhatatlan.

The Death and Return of Superman (1994) -SNES Az előző Superman játék 87'-ben igazán kezdetleges volt, és 7 évvel később már egy sokkal jobb, érettebb, és akció dúsabb játék jelenhetett meg a fanok számára. Az előbbi Batman játékhoz hasonlóan megegyeznek a grafikai elemek, és az irányítás is, viszont a harci mozdulatokat testre szabták Supermanhez. Ettől kap egy egyedi szájízt. Megjelenik a szemeiből lőhető lézernyaláb, ahogyan Batman például Batarangokat tudott dobni. A kezdetleges játékból kimaradt a repülés ugyebár, ami egy fontos részlete a karakternek, és itt ez bizony végre kiküszöbölésre kerül. Ugrásnál hősünk végre repül is! A zene talán nem éppen a legjobb hozzá, de ezt a hibát ellensúlyozza a remek játékélmény. Hihetetlenül szórakoztató, izgalmas játék.

The Adventures of Batman & Robin (1994) -SNES Ez a játék nem más, mint a "Batman: The Animated Series" alapján készült, alternatív szállal rendelkező darab. Ezt a rajzfilmsorozatot nyilván senkinek sem kell bemutatnom. Kult, és lenyűgöző. Igazi Batman hangulatú animációs széria, a játék pedig ezen a gondosan felépített nyomvonalon próbál érvényesülni. Természetesen a Konami jegyzi ezt a játékot is. A grafika próbál hő maradni a sorozathoz. A nagyobb átvezetők és sztoriszálak miatt körülbelül másfél óra játékidőt bocsájt rendelkezésünkre a game, ami szerintem itt teljesen megállja a helyét. Élvezetes, és a rajzfilmes kidolgozás miatt egyedi, izgalmas játék, néhol utánozhatatlan elemekkel és részletekkel.

Batman Forever (1995) -SNES Ezzel a játékkal immár trilógiává bővült a Batman film által készített videojáték lista a Nintendonál, és nagyon vártam, hogy végre megszerezzem. Ezt nem volt szívem emulátoron játszani, lévén, hogy ez a film az egyik kedvencem a 4 részes sorozatból. Kicsit komolyabb lett a hangvétel. Itt teljes mértékben tapasztalható a játékipar fejlődése. Az már más kérdés, hogy akkoriban épp leágazóban volt az égiszük. A Returns esetében azt kaptam ami illendő volt; pontosan a film mintájára készült a játék, ami itt nem sok esetben tapasztalható, de némileg kárpótol a hosszúra húzott játékmenet, és a két playeres mód. Mindent összevetve... nem rossz, bár az előzőekhez képest a leggyengébb filmes Batman játék. A 4. rész, a Batman & Robin sajnos nem jelenhetett meg ezen a platformon, mivel a labda már a Playstationnél volt, de ne aggódjatok, írok majd róla.

Justice League Task Force (1995) -SNES Szomorú, de ez az utolsó játék a DC-től, amely klasszikus Nintendora és Super Nintendora megjelent. El kell fogadnunk a tényt, hogy a Playstation térhódítása itt már javában tartott. Viszont! Az előző játékokhoz képest most egy "menjünk előre és üssünk le mindenkit játék" helyett egy verekedős, "üssünk le mindenkit 2 menetben" verekedős játékot kapunk. Egyedi megközelítés, amelyre Nintendon még nem volt példa képregényes témában. A legmeglepőbb talán az lehet, hogy a Blizzard Entertainmentnek is köze van a dologhoz! Jétszhatunk Story módban, ahol sorra verhetjük a Superhősöket az általunk választott (Aquaman, Batman, Flash, Superman, Green Arrow, Wonderwoman) karakterrel, vagy épp barátainkkal is játszhatunk egymás ellen. Story módban ne számítsunk túl sok játékidőre, ahogyan a többi verekedős játékban sem, de nem is igazán ez a lényege ennek a fajta játéktípusnak. Szerencsére időközben nem csak az imént leírt szuperhősöket kell péppé vernünk, hanem néhány gaztevőt is a DC világából. Nagyon szórakoztató játék. Wonderwoman kivételével mindegyik hőssel sikerült végigjátszanom, de vele valahogy nem tudtam azonosulni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Íme, bemutatásra kerültek hát a DC háza tájáról is a klasszikus, és Super Nintendo játékok. Igen... sajnos csak ilyen kevés van, pedig igazán készíthettek volna még. Továbbra is buzdítanék mindenkit, hogy a posztok alatt szívesen fogadom a kommenteket és észrevételeket, amik nagy mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy hibátlan és mindenki számára érdekes posztok kerekedjenek. 2 nap múlva jövök ennek a szférának a befejező részével, immáron a harmadikkal; ahol bemutatom a maradék képregényes témájú játékokat ezekről a platformokról. Persze itt nincs megállás...

Képregények videojátékban 1.rész: A 90'-es évek Nintendo korszaka -MARVEL

Nosztalgikus pillanataimban (ami elég sok van, és szerintem örökkön örökké a 90'-es években fogok ragadni lélekben) nemrég elővettem megint a régi Super Nintendomat, ami gondoson karbantartva pihent a Tv alatti szekrényben, és elkezdtem lapozgatni a régi kazettákat. Volt pár amelyiket rengetegszer végigjátszottam már, és teljesen eufórikus állapotba kerültem... Aztán a kezembe akadt a Batman: Returns című (a Tim Burton által rendezett második Batman film alapján készített SNES játék 1996-ból) gyöngyszem, és támadt is egy ötletem; mi lenne ha sorra venném a képregényes témájú Nintendo játékokat és írnék róluk? Mind a klasszikus Nintendo, és a Super Nintendo is (innentől rövidítve NES és SNES -"Nintendo Entertainment System, Super Nintendo Entertainment System") nagy kedvenceim a mai napig, és bárki bármit mond, akkor is a kedvenc konzolom marad mindkét verzió. Elég hosszú lesz a lista, ezért előreláthatólag három részes poszt lesz belőle. A közeljövőben majd ki szeretném bővíteni egy hasonló kaliberű kezdeményezésekkel a sort. Az erre vonatkozó terveket még nem árulnám el (na jó... a poszt alján beszámolok erről).  Az első részben a Marvel játékokat mutatnám be.

Egy pár játék ezek közül a birtokomban van, de mindet beszerezni egy élet is kevés lenne úgy gondolom. Épp ezért többségükkel emulátorral játszottam, ami bárki számára hozzáférhető számtalan verzióban a neten, ahogy a játékok is. Azt hiszem itt már nem beszélhetünk kalózkodásról, ugyanis valamelyik kazetta majdhogynem beszerezhetetlen. Némelyik játék megjelent SNES-en mindkét verzióban (amerikai és japán) is; ezeknek formája eltérő, de a játék ugyanaz, ezekről nem írtam, de azért gondoltam itt megemlítem. Remélem valakinek meghozom a kedvét ezekhez a játékokhoz, és beáll a gyűjtők sorába is. Ezek igen is ereklyének számítanak! Nos akkor lássuk először a Marvel kínálatát:

The Uncanny X-Men (1989) -NES A legelső klasszikus Nintendora kiadott játék a Marveltől hihetetlen, de nem a Pókember volt! Bár a legelső valaha megjelent játékuk viszont igen, amit Atari 2600-on tolhattak 82'-ben a gyerekek. Na de vissza az X-menhez; játszhatjuk egyedül, vagy akár ketten is, és mindehhez tartozik 4 féle játékmód, melyek a következők: Futurecity Street Fight/ Subterranean Confortation/ Search & Destroy - The Robofactory/ Battle Through - A Living Starship. Ezek a változatos módok nagyban hozzájárulnak a játékélményhez. 6 féle karakterből választhatjuk ki a nekünk tetszőt, melyek képességei és tulajdonságai mind le vannak írva, így tanulmányozhatjuk melyik a megfelelő számunkra. Klasszikus 8 bites mászkálós játékra számíthatunk. A pályarészek között folyamatosan ugrálhatunk ha rálépünk az adott mezőre, ami lehet épp egy portál, lépcső, vagy bármi más. A zene néhol idegesítő. Nem éppen a dallamokra mentek rá, de elég élvezetes kis játék.

Silver Surfer (1990) -NES Ez a játék is szintén NES-re készült és kicsit furcsa, hogy a nagyágyúk helyett inkább az Ezüst utazó lett a második játék ezen a platformon, de azért természetesen semmi gond nincs ezzel. Remek karakter, és remek játék kerekedett ki belőle. Az oldalnézetes "lövöldözős" kategóriában egyfajta császár lehet, és nem csak a képregényes vonatkozás miatt. Ha nem sietünk túlságosan, de azért ügyesen kezeljük a joystick-ot, akkor körülbelül olyan bő egy órás játékidőre kell számítanunk. Ez gyakori az ilyen játékok esetében. Azt hiszem körülbelül ennyi idő alatt játszottam végig. A game története inkább a képregény fanok számára lehet érdekes. Csak megyünk előre és lövünk, lövünk és lövünk. Legyőzünk mindenkit, és lövünk. Mindenesetre remek, szórakoztató játék. Aki nem ismeri az Ezüst utazót, de rendelkezik egy nagyon alap angol tudással (tényleg brutálisan egyszerű szövegek fordulnak elő benne), annak tökéletes ez a hihetetlen egyszerű játék is a megismeréséhez.


The Punisher  (1990) -NES Épp mínusz 1 éves voltam amikor kijött ez a játék és ha akkoriban tinédzser lettem volna, biztosan folyamatosan ezen függtem volna. Ezúttal szintén egy oldalnézetes játékot kapunk, ahol lövöldöznünk kell mindenféle gonosztevőre. Az irányítás gondolom kicsit nehézkes, mivel a kontroller nem igazán van barátságban a célkereszttel ezen a platformon, de mindent összevetve teljesen élvezhető a játék még emellett is. Nekem teljesen pozitív volt az is, hogy nem ám végtelen tölténnyel rendelkezünk, hanem fel kell vennünk azt, pontosabban rálőnünk. Eleinte csak a bűnözőkből kieső tölténycsomagok ezek, majd később már egyes pályarészeken megjelennek önállóan is. Nem éppen sztori orientált a játék, de mégis élveztem. Nem túl hosszú, de egy hasonló kaliberű lövöldözős játéktól többet nem is várhatnánk. A megjelenés idejében még így is nagyon népszerű lehetett.


Wolverine (1991) -NES Az élvezhető ügyességi/akció játék kombóra elég jó példa a Wolverine. A 90'-es évekre már hatalmas népszerűségnek örvendő karakter megállja a helyét ebben a kalandos, de ugyanakkor nem éppen egyedi stílusra építő játékban. Leginkább a Mario menetére emlékeztető a hangvétel, de ne tévesszen meg senkit, mert annál élvezetesebb. Egyetlen probléma, hogy ha ráérősen akarja végigvinni az ember, akkor is csak körülbelül 1 óra a játékmenet. Mindössze 9 pálya áll rendelkezésünkre, a kilencedik végén a fő gonosszal, aki nem lehet más természetesen, mint Kardfog.


Captain America and The Avengers (1991) -NES/SNES A Bosszú Angyalai sem hiányozhattak természetesen a sorból, és szintén adta magát a videojáték változat. Választhatunk egyszemélyes, vagy akár úgynevezett Battle módot is indításnál. Én természetesen egyedül játszottam. A játék folyamán váltakoznak az Angyalok és mindig mást irányíthatunk. Mint a Wolverine, itt is ügyességi és akció elegyet kapunk. Nem rossz játék, bár ezt is túl rövidnek érzem. Valójában lehet, hogy nekem vannak túl nagy elvárásaim, tekintettel a mai játékokra, de furcsa mód ezek a kazettás játékok régen sokkal hosszabbnak tűntek. Sajnos csak emulátorral tudtam játszani, de akinek a padláson akadna egy, az ne habozzon és írjon a blog kontakt címére. Szeretném a polcomon tudni eme kultikus játékot. SNES-en 2 évvel később jelent meg ugyanezen cím alatt a játék újragondolt, ugyanakkor egészen más verzióban sztorit, grafikát és játékmenetet tekintve is.

Spider-Man: Return of the Sinister Six (1992) -NES És íme, itt van hát az első Pókemberes Nintendo játék! Amikor arra adtam a fejem, hogy képregényes videojátékokat mutassak be a kezdetektől napjainkig, talán ez a játék volt az amivel leginkább vártam, hogy játszhassak! Nem vitás, Pókember a legnagyobb kedvencem, de kinek nem?
A Sinister Six, azaz; a Baljós Hatos, egy bűn szervezet a Marvel világában, ami Pókember ellenségeiből áll. Ez a csapat már többször újra alakult, de itt nevezetesen a második felvonás gonosztevőiről szól a játék. Név szerint: Mysterio, Keselyű, Homokember, Dr. Octopus, Vészmanó, és Elektró. Természetesen Pókembert irányítjuk, és az előbbi gazfickókat kell legyőznünk, bár ehhez nagyon rövid játékmenet társul. Az irányításra semmi panaszom nincs, a játékélmény pedig pazar. Remek játék. Mondhatni a NES egyik gyöngyszeme. Ajánlanám mindenkinek aki fogékony még a Nintendo játékokra, netán csak egy kis nosztalgiára vágyik.

Spider-Man and the X-Men in Arcade's Revenge (1992) -SNES Szintén 92'-ben  jelent meg ez is, mely az X-mennel közös kalandot takar. Időközben megjelent a Super Nintendo, így innentől már csak erre jöttek ki az újabb játékok. Ahogy a Captain America and The Avengers esetében, itt is meg vannak osztva karakterek egyes pályarészeknél, így nem csak Pókemberrel, de az X-men tagjaival is játszhatunk. Ügyességet mindenképpen igényel, így néha nem lesz könnyű dolgunk. A grafika mondhatni sokkal szebb, mint a NES játékoknál volt. Minden szempontból érzékelhető a változás. Ugyanaz az év mint az előbb bemutatott játék esetében, mégis teljesen más játékélmény és atmoszféra. Nem rossz játék, bár az elődei után, amelyek hasonló kategóriát képviselnek, kicsit kezdett unalmassá válni a végére. A körülbelül háromnegyed órás végigjátszás alatt (de előtte kétszer-háromszor újból kezdtem) nem éreztem azt, hogy kevés lenne. Kicsit sablonos volt az igaz, talán azért nem tetszett annyira.

The Amazing Spider-Man: Lethal Foes (1994) -SNES Véleményem szerint ez a játék sokkal érettebb a 'Sinister Six' -et tekintve, és egyáltalán nem az újabb platform miatt. Hogy is mondjam... kicsit Pókemberesebb lett, kicsit képregényesebb. Persze a játékipar fejlődik, az ötletek fejlődnek és minden más is, de ez a játék sokkal élvezetesebb elődjénél. Le kell győznünk kultikus ellenségeket és ehhez szükség van nem kevés ügyességre. A szintén körülbelül 1 órás játékmenettel rendelkező játékot bátran ajánlom minden Nintendo fannak.


Wolverine: Adamantium Rage (1994) -SNES Hiába az újítás a Nintendonál... engem nem győzött meg annyira a játék. A hangvétel eléggé sablonos, és ezen nem segít az sem, hogy szebb grafikával rendelkezik, mint az előző Rozsomák játék. A szép karakteranimációk dobnak rajta, de nekem kissé unalmas volt. Voltak részek ahol egyszerűen inkább felidegesített, mintsem szórakoztatott, és mint tudjuk; ha egy játék ilyen, az már rég nem jó. Ezen kívül még 3 játék látott napvilágot a kiadás évében, melyből kettő még hátra van, így feltételezem, hogy nem túl sok idő maradt a fejlesztésre. A játékfejlesztők nem egyeznek meg ugyan, de nyilván volt egy ütemterv amit tartani kellett. Egy próbát megér, bár én kétlem, hogy újból játszanék vele valaha is.

The Incredible Hulk (1994) -SNES A zöld melák a megjelenés évében nem volt túl népszerű Super Nintendon, de ma már egyre többen vásárolják a fennmaradt példányokat. Én is így tettem; Ebayen találtam rá és nem sokat gondolkodtam rajta. Szinte kötelező vétel volt. Azt mondjuk sajnálom, hogy nem az eredeti dobozában szerezhettem be. Magát a Hihetetlen Hulkot irányítjuk a játék folyamán, és semmi egyéb dolgunk nincs, mint zúzni. Hulk mozgása rendkívül kidolgozott a platformhoz képest, ami néhány perc után szembetűnő lehet. A játék több mint szórakoztató. Teljesen lekötött, hiába már 23 éves vagyok...

Spider-Man and Venom: Maximum Carnage (1994) -SNES Nos igen, ezt a játékot sokan az egyik legjobb képregényes vonatkozású régi konzoljátéknak tartják, és nem is csodálkozom ezen. A Maximum Carnage képregényt senkinek sem kell bemutatnom. Itt egy az egyben (mondhatni) a képregény átiratával játszhatunk. Pókemberrel kezdünk, majd később Venommal is belekóstolhatunk a páratlan akció élménybe, melyet a játék nyújtani tud nekünk. A zene oly mértékben el lett kapva, hogy egyik képregényes vonatkozású videojátékban sem hallottam hasonlóan jó komponálást. Hozzájárul bőven a játékélményhez, mely már hang nélkül is le tudja kötni az embert. A helyszínek nem túl változatosak (lásd a képregényt is), de ezekért azt hiszem kárpótol a sztori, melyet a pályák között képekben, és hozzájuk adott képregénybuborékokkal kapunk. A hangulatra semmi panaszunk nem lehet. Az irányítás is könnyű. A végjáték, azaz Carnage legyőzése nem volt túl könnyű, de végül csak megbirkóztam vele. Több mint szórakoztató, és hangulatos játék. A platform legjobbja.

Venom/Spider-Man: Separation Anxiety (1995) -SNES A Marvel nyilván úgy gondolta, és milyen jól gondolta; hogy a szimbiótákból soha nem elég és kihoztak a Maximum Carnage után egy hasonló kaliberű játékot, melynek közvetlen képregényes vonatkozása nincs, de ugyanakkor remek játék lett. Mondhatjuk, hogy a 'MC' méltó utódjaként köszönthette a világ ebben az évben. A játékmenet semmiben sem különbözik az imént említett játéktól, de ugyanakkor a változatos helyszínek miatt teljesen más atmoszférát kap az egész. Játszhatunk egyedül, de akár ketten is, valamint kiválaszthatjuk, hogy Pókemberrel, vagy épp Venommal szeretnénk játszani. Nekem nagyon tetszett. Akár egy második részt is el tudtam volna képzelni. Úgy vélem lett volna rá igény akkoriban, amikor mindenki falta az újabbnál újabb Nintendo játékokat.

Spider-Man: The Animated Series (1995) -SNES A játék megjelenése előtt egy évvel kezdték sugározni az akkori legújabb (és minden kétséget kizáróan legjobb) Pókember rajzfilmsorozatot és nyilván a készítők, és a fejesek úgy döntöttek, hogy ennek mintájára készüljön egy SNES játék is a sorozatból. Az ötlet helytálló, bár elég hülyén hangzik a cím a videojáték változathoz. Kicsit lehettek volna kreatívabbak. Mivel itt még csak 1 éve ment a sorozat, ezért nem tartalmazza minden elemét, ellenségét a játék, de igazából nem is rossz. Igazi Pókember élményt ad. A zene már nem éppen kifogástalan... aki ismeri a sorozat főcímzenéjét, az a főmenüben lehet, hogy el fogja sírni magát, ugyanis elég butított, recsegős változatban ugyanaz a dal lett átitatva a kazettára. Becsülendő is, meg nem is, de inkább az utóbbira szavazok. Eléggé elrontotta a hangulatomat amikor meghallottam. Mindemellett tényleg nem rossz. Egy próbát simán megér.

X-Men: Mutant Apocalypse (1995) -SNES Az újabb platform térhódításával egyre jobb játékok születtek az évek során. Grafikát, irányíthatóságot és játékélményt tekintve is, így ez a játék is sokkal jobb lett, mint NES-re készült szintén X-men viszonyú elődjei. Az X-men: Mutant Apocalypse ennek a változásnak a gyümölcse. A Capcom kitett magáért ezzel a játékkal. Az intenzív egy órás játékmenetet több választható karakterrel is játszhatjuk. Természetesen egészen más élményt kapunk mind az öt (Küklopsz, Rozsomák, Gambit, Psylocke, Bestia) választható szuperhősnél. A játék végén magát Magnetot kell legyőznünk. Remek játék. Lekötött, és nagyon jól szórakoztam. Az egyik legjobb Nintendo játék amivel játszottam. Aki ráakad csapjon le rá mindenképpen.

Marvel Super Heroes: War of the Gems (1996) -SNES  A soron következő játék sajnos a legutolsó Marvel game a NES/SNES érából. Ebben az időben már inkább a Playstation foglalkoztatott mindenkit, így a kazettás ipar lassan már lehúzhatta a rolót. Mindenesetre ez a Crossover játék nem volt rossz húzás bárki is volt az ötletgazda. A Capcom szinte utolsó kazettás könnycseppjeként tekintek rá. Érezték a végüket a kazis Nintendo kapcsán, de azért letettek egy ugyancsak jó játékot az asztalra. A történet szorosan képregényes vonatkozású, és aki többet akar tudni, annak ajánlanám a hazai Kingpin nemrégiben megjelentetett három részes Végtelen hatalom című minijét, mely azoknak akik nem ismerik, rengeteg háttérinfóval szolgál a játékhoz. Szintén többféle karaktert irányíthatunk a játék folyamán, ahogy hasonló elődeiben, és ettől talán még élvezetesebb lesz a játék, elkerülve így a monotonitást.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Igen, kicsit hosszúra nyúlt. Azt hiszem ez a blog történetének leghosszabb bejegyzése. Azért remélem nem hagytam ki egyetlen játékot sem. Ez lett volna a 'Szuperhősök videojátékban' első része. Mint a poszt elején írtam; a jövőre nézve vannak még terveim ezzel a rovattal. Kezdetnek összegyűjtöttem egy csokorba a Marvel játékokat, a második részben sort kerítek a DC háza tájáról származó NES és SNES gyöngyszemekre, valamit a harmadik részben helyet kap minden más de ugyancsak képregényes vonatkozású játék. A negyedik és ötödik részben maradok a Nintendonál, de ezúttal a Gameboy játékokról fogok írni. Terveim szerint ez a téma bele fog férni két (vagy három?) posztba, majd pedig haladok tovább a SEGA, Nintendo 64, Nintendo Gamecube, Playstation, Xbox és PC játékokkal. A platformok összes szériájának képregényes játékairól szeretnék írni, így igen csak sokáig meg fog maradni ez a sorozat. Remélem lesz rá igény, és érdeklődéssel olvassátok majd ezeket a bejegyzéseket. Véleményeitek sokat segítenek, így a posztok alá várnám az észrevételeket, esetleges ötleteket. Két nap múlva jelentkezem a második résszel.