Nyomokban spoilert tartalmazhat.
Hatalmas szünet után megkísérlek egy visszatérést, megújulva és méghozzá a 2013-as év egy nagy durranása, a Man of Steel kapcsán.
Rendkívül nagy izgatottság lett úrrá rajtam, mikor is egyáltalán bejelentették a forgatás kezdetét, és szintúgy mikor felkerült a netre az első hivatalos poszter, vagy Superman jelmezterve.
Nem volt meglepő, hogy Christopher Nolan is helyet kap a sztori megalkotásában, így egy kicsit berezeltem, mivel nem rajongok teljes mértékben a Sötét Lovag trilógiáért (aminek már nem egyszer hangot/ inkább betűt adtam a blogon, és ígérem ezzel le is zárom ezt a részét a dolognak). Olvastam már hideget és meleget is a premier előtti vetítésen résztvevő bloggerektől és fórumozóktól, így már alig vártam, hogy láthassam. Kellemes csalódás ért (itt folytatnám azt, amit Nolan-nel elkezdtem), ugyanis egy képregény kedvelő egyén számára minden olyan elemet tartalmaz a film, ami fontos ebben a témában: jó sztori (ami marad a karakter képregényes alapjainál, hiába más az elgondolás); a főszereplő tényleg marad a posztján, hisz mindenki miatta nézi a filmet (eleget szerepel ahhoz, hogy tudjuk, tényleg róla szól a film); kellemes, a karakterhez illő környezet és képi világ; jól megkomponált zene; csillagos ötös digitális effektek, kosztümök és kellékek; jól kiválasztott fő gonosz (mert hát ez elengedhetetlen egy szuperhősös múviban) egyenesen az alapokhoz, a kezdethez csatolva (első rész gyanánt, lecsóba csapás nélkül). Ezek mellett mi más kell még, hogy ez a film elnyerje a; már alapból a figurával szimpatizálók tetszését?
Zod tábornok választása hatalmas előrelépés és hurrá a lerágott Lex Luthor-ral szemben. Itt nem arra gondolok, hogy Lex maga ne lenne érdekes karakter, de valljuk be... minden Superman-t ismerő egyénnek Lex Luthor és cége a Lexcorp, valamint a kriptonit jut eszébe rögtön az Acélemberről (mert hát nyilvánvaló, hogy az iparmágnás kedvence a kriptonit). Most viszont kaptunk egy új perspektívát. Zod tekintélyt parancsoló szemöldöke és aurája azzá teszi őt, akinek egy fő gonosznak lennie kell. Kizárólag önző célok hajtják, minden más mellékes. Visszatérve Lexhez... enyhe utalás van rá,
Zod tábornok választása hatalmas előrelépés és hurrá a lerágott Lex Luthor-ral szemben. Itt nem arra gondolok, hogy Lex maga ne lenne érdekes karakter, de valljuk be... minden Superman-t ismerő egyénnek Lex Luthor és cége a Lexcorp, valamint a kriptonit jut eszébe rögtön az Acélemberről (mert hát nyilvánvaló, hogy az iparmágnás kedvence a kriptonit). Most viszont kaptunk egy új perspektívát. Zod tekintélyt parancsoló szemöldöke és aurája azzá teszi őt, akinek egy fő gonosznak lennie kell. Kizárólag önző célok hajtják, minden más mellékes. Visszatérve Lexhez... enyhe utalás van rá,
Lois Lane a főszereplőnkhöz hasonlóan fontos pillére a történetnek, amit nem bánok, mert jól eltalálták Clark-kal való kapcsolatát.
Henry Cavill alakítása nagyon tetszett (tűkön ülve várom a második részt, és remélem a Justice League-ben is elcsíphetjük majd pár év múlva). Valamint nem feledkezhetek meg Russel Crowe színészi játékáról sem aki kiválóan játssza Superman apja, Jor-El szerepét.
Az elvarrott szálak is nagyon bejöttek; itt említenék néhány apróságot: Honnan a Superman jel? Honnan a ruci? Hogy miért ás hogyan kerül Lois mellé a Daily Planet szerkesztőségébe a mi Clark-unk, aki valójában a kriptoni Kal-El inkognitóban..?
Ezek az apróságok mindig fel tudnak dobni egy képregényfilmet. Egy érett reboot-ot láthatunk. Nekem a 2006-os, sokak számára ismeretlen Bryan Singer féle változattal, a Superman: Returns-el sem volt különösebb gondom, de a Man of Steel kétség kívül egy erős, és minden szempontból kidolgozottabb Superman film. Egy próbát megér azoknak is, akik nincsenek oda a képregényhősért. Az Acélember mindig is megosztotta a nagyérdeműt, de remélem most jó irányba billen a mérleg. A DC Comics most büszkén ünnepelhet. Szerintem a valaha megjelent legpatentebb filmük öltött most formát.
Ezek az apróságok mindig fel tudnak dobni egy képregényfilmet. Egy érett reboot-ot láthatunk. Nekem a 2006-os, sokak számára ismeretlen Bryan Singer féle változattal, a Superman: Returns-el sem volt különösebb gondom, de a Man of Steel kétség kívül egy erős, és minden szempontból kidolgozottabb Superman film. Egy próbát megér azoknak is, akik nincsenek oda a képregényhősért. Az Acélember mindig is megosztotta a nagyérdeműt, de remélem most jó irányba billen a mérleg. A DC Comics most büszkén ünnepelhet. Szerintem a valaha megjelent legpatentebb filmük öltött most formát.
Még egy kis apróság: most már igazán nem mondhatjátok, hogy Superman kivül hordja az alsóneműjét!
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése