A független képregénykiadók munkássága épp olyan jó, mint a régi nagyoké, és sikerült rábukkannom egy gyöngyszemre, a The Red Ten képregénysorozatra, mely a ComixTribe független kiadó keze alól került ki.
Néhány oldal, néhány megnyilvánulás, és a vér a +18-as besorolást súrolja, de egy tizenéves számára ez már mind megszokott a tévéből és az internetről. Semmi újat nem mutathat senkinek. Átmenetet képez a szuperhős- és a bűnügyi sztorik között. A 10 részesre tervezett sorozat (melynek utolsó darabja 2014-ben jelenik majd meg), Agatha Christie: And Then There Were None című, nálunk több néven is ismert történetét dolgozza fel. A sztorit felturbózták, és persze megváltozott a környezet, és a szereplők is minden tekintetben. A figurák között rengeteg ütközés van más képregényekkel. Példának a Batman-t hoznám fel, ugyanis az egyik karakter, név szerint; The Crimson Kid kísértetéjesen hasonlít Robin-ra, valamint egy gonosz karakter; Oxymoron pedig akár Joker testvére is lehetne. Nah persze nem kell megijedni. Egyáltalán nem koppintásról van szó.
A rajzolásra egy szavunk sem lehet. Akármelyik képregényhez hasonlíthatnám, de nem teszem. Teljesen megfelelő. A sorozat teljesen magával ragadott. Digitális formátumban jutotta hozzá ingyenesen az első három számhoz a Comixology weboldalán, és itt jön a képbe az, hogy gyakran esünk olyan hibába, hogy a borító alapján olvasunk bele dolgokba. Sok esetben a borító többet ér mint maga a történet, de a "Vörös tizes" esetében nem erről van szó. Az Agatha Christi féle változatot sajnos nem ismerem, így esetleges ütközéseket nem tudnék felsorolni az eredetivel, de ami jó az jó. Ez a sorozat hadat üzen a krimifüzeteknek. A főgonosz, Oxymoron pedig saját sorozatot is kapott (őt láthatjátok a mellékelt képen a borítón). Krimi, és szuperhős kedvelőknek egyaránt érdemes megpróbálkozni vele.
A rajzolásra egy szavunk sem lehet. Akármelyik képregényhez hasonlíthatnám, de nem teszem. Teljesen megfelelő. A sorozat teljesen magával ragadott. Digitális formátumban jutotta hozzá ingyenesen az első három számhoz a Comixology weboldalán, és itt jön a képbe az, hogy gyakran esünk olyan hibába, hogy a borító alapján olvasunk bele dolgokba. Sok esetben a borító többet ér mint maga a történet, de a "Vörös tizes" esetében nem erről van szó. Az Agatha Christi féle változatot sajnos nem ismerem, így esetleges ütközéseket nem tudnék felsorolni az eredetivel, de ami jó az jó. Ez a sorozat hadat üzen a krimifüzeteknek. A főgonosz, Oxymoron pedig saját sorozatot is kapott (őt láthatjátok a mellékelt képen a borítón). Krimi, és szuperhős kedvelőknek egyaránt érdemes megpróbálkozni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése